ELSŐ DÁNIEL ÉS A VARÁZSLATOS JOGAR

Egy rántott húson töprengős vasárnap délután Dani csillogó jogart talált a homokozóban. Tanácstalanul bámulta, nem akarta elvenni a másét. Mi lesz, ha visszajön érte a tulajdonosa, és nem találja? Leült hát a homokozó mellé, várt. Hiába, nem jött senki, a Nap pedig, gyöngülő fényét, mint dölyfös páva az uszályát, maga mögött húzva megindult, hogy nyugovóra térjen a hegyek között. Dani tollat, papírt vett elő táskájából, és üzenetet hagyott: Nálam van a jogarod, de ha kéred vissza, megtalálsz. És leírta a nevét meg a címét.

Otthon, a szobájában magasba tartotta kincsét, és azt kiáltotta: „parancsolom, hogy addig játszhassak a számítógépen, ameddig kedvem tartja!” Sercegést hallott, a számítógép magától bekapcsolt, és a képernyőn kedvenc játéka jelent meg. Órákig görnyedt a gép előtt, amikor édesanyja benyitott. Dani várta, hogy leteremti, de anyja megsimogatta a vállát. „Jól van, bogaram, játssz csak, ameddig jólesik.” Azzal kiment a szobából. Dani hajnalig a billentyűket nyomkodta, aztán ágyba zuhant, és mélyen elaludt.

Reggel a mobiltelefonja ébresztette. „Jaj ne!”, iskolába kell menni. Mikor kidörzsölte szeméből az álmot, megpillantotta a jogart. „Hát tényleg valóságos!” Gondolt egyet, újból a magasba emelve kiáltotta: „Elég az iskolából, elég a felnőttekből, elég a szabályokból! Mostantól a gyerekeké az irányítás!” A sercegés erősebb volt, és maga a varázslat is. Dani, úgy ahogy volt, pizsamában, kisétált a nappaliba. Sehol senki. Ki az utcára. Játékduda harsant mögötte, pedállal hajtott autó suhant tovább. Étellel dobálódzó gyerekek állatokat mímelve morogtak, hörögtek, fák tövébe pisiltek. Dani büszke tartással állt eléjük, és fennhangon hirdette: Első Dániel vagyok, uratok és parancsolótok! A gyerekek rásandítottak, aztán kiröhögték. Dani a rántott húsnál is jobban szerette a csocsót. Felemelte hát megint a jogart, úgy ordította: „fegyelmezzék meg az ellenszegülőket hatalmas csocsójátékosok!” Nagy sercegés közepette irtózatos csocsófigurák ereszkedtek alá az égből, és jól hátsón billentették, aki nem volt elég tisztelettudó Első Dániellel. Betiltotta az olvasást, a számolást és az írást. Betiltotta a susmorgást és a fésülködést. Kötelező volt gombfocizni és szelfizni. Nyakkendőt, lakkcipőt, felnőttes ruhát csak ő hordhatott.

…

(A folytatás az őszi számban olvasható)