ÁLLATI JOGOK

– Mondd, fiam, elvágnád egy csirke nyakát? – kérdezi a rántott csirkecombot jóízűen falatozó gyermekétől anyja.

A gyereknek megdermed a keze, megáll a falat a szájában, undort és irtózást kifejező grimasz jelenik meg az arcán. Még a válla és feje is megborzong az iszonytól.

– Én elvágtam – mondja az anyja –, másképp hogy lett volna belőle rántott csirke?

Bizony: valószínűleg kevesebb húst ennénk, ha saját kezűleg kellene megölnünk az állatot, amelyből ételt akarunk készíteni.

Van-e joga az embernek megölni egy állatot, ha enni akar? A kérdés jogos, ugyanakkor mindenkinek – minden gyereknek is – joga, hogy ne éhezzen, egészséges táplálékot kapjon. S ebbe beletartozik időnként némi rántott csirke is. A róka is megöli a vadkacsát, ha sikerül elkapnia! Még a kis cinke is öl, hiszen naponta százszámra hordja fiókáinak a kukacokat. A kukac talán nem állat? A természet rendje, hogy az egyik állat megeszi a másikat; a gepárd a gazellát, a bagoly az egeret, a pók a hálójába ragadt legyeket. S az ember is a csirkét, a sertést, a juhot és sok mást.
joga van az élethez
Ahogy minden embernek, minden állatnak is joga van az élethez. Ez alapvető igazság. De láthatjuk, hogy az egyik állat joga gyakran csak a másik állat jogának súlyos „megsértésével” érvényesül.

Vannak olyan emberek – a vegánok –, akik semmiféle állati eredetű táplálékot nem fogyasztanak. Nemcsak a húsevést ellenzik, mint a vegetáriánusok – tejterméket és tojást sem esznek. Némelyikük még mézet sem. Szerintük nemcsak megölni nem szabad egy állatot, de megkárosítani sem azzal, hogy elveszünk tőle valamit.

Az Állati jogok egyetemes nyilatkozata kimondja, hogy „ha egy állatot el kell pusztítani, annak gyorsan, fájdalom és félelem nélkül kell megtörténnie”. Vagyis tudomásul veszi, hogy esetenként meg kell ölnünk állatokat, de erkölcsi kötelességünknek tartja, hogy ezt lehetőleg szenvedésmentesen tegyük. Ha nem is tudjuk teljesen kiiktatni a fájdalmat, legalább törekedjünk arra, hogy az minél kisebb legyen és minél rövidebb ideig tartson.
ne érezzen fájdalmat
Ma már például disznóvágáskor kötelező a sertés előzetes elkábítása elektromos sokkolóval vagy speciális pisztollyal, amely gyors hatású kábítóanyagot lő az állatba. A lényeg, hogy pillanatok alatt elveszítse eszméletét, s ne érezzen fájdalmat, amikor elveszik az életét.

Ennek ellenére a vágóhídra szánt állatok általában már a szállításuk körülményei miatt is szenvednek. Takarékossági okokból gyakran túl sok állatot szállítanak szűkös, levegőtlen helyen. Az elviselhetetlen zsúfoltság, a vízhiány és más okok miatt agresszívekké válnak, s út közben összevissza marják, sebesítik egymást. Mire megérkeznek, csatakosak a vértől, s némelyiket már agyon is taposták a többiek.

Nemcsak az a kérdés bonyolult, hogy egyáltalán elvehetjük-e egy állat életét – s ha igen, hogyan –, hanem, hogy amíg ránk bízva él, milyen körülmények között tölti a napjait, éveit. Hiszen felelősek vagyunk érte! Ha egy gyereknek joga van – márpedig joga van! –, hogy legyen megfelelő étele, ruhája, lakhelye, miért ne lenne egy állatnak is joga ugyanehhez? Persze nem emberi értelemben vett „jó életet” kell biztosítanunk az állatoknak, amelyeket gazdasági célból, díszállatként vagy házi kedvencként tartunk.

…

(A folytatás az őszi számban olvasható)