KARMESTERI JOGAR

Láttál már nagy zenekar élén karmestert, kezében pálcával? A rábízott 60–80, néha kevesebb, de olykor sokkal több zenészt azzal a vékony kis pálcával irányítja – mint egy királyi jogarral. A régi időkben nem pálcát lengettek a karmesterek, hanem vastag, súlyos, ember nagyságú bottal ütötték a ritmust. Megesett, hogy nemcsak a ritmust ütötte valaki, hanem eltalálta a saját lábujját is a nehéz szerszámmal. Az olasz származású francia barokk zeneszerző, Jean-Baptiste Lully (ejtsd: zsan-báptiszt lülli) egy ilyen ütés okozta seb vérmérgezésébe halt bele. Ha elmégy a budapesti Liszt Múzeumba, ott láthatod Liszt Ferenc karmesteri pálcáját – az már nem veszélyeztette a lábat, de vastagabb faragott bot lévén, még komoly súlya volt.
a zene alapja az idő
Miért kell a karmester kezébe bot? Hogy a zenész úgy érezze, akár képletesen is megfenyítheti, aki dirigál neki? Nem. A bot hegye jobb tájékozódási pont a zenésznek, mint a karnagyi kéz mozdulata. Pontosabban követheti, hol tart a zene folyamata. Hiszen a zene alapja az idő, az ütemet mérő ütések – idegen szóval a metrum –, tudni kell, hogy 4/4-ben vagyunk, vagy 3/4-ben, netán 6/8-ban. A zenekar különböző szólamainak eltérő pillanatokban kell belépniük, amit vagy mutat nekik a karmester, vagy követve metrizálását – időmérő mozdulatait – a zenész olvas le a kezéről, még könnyebben a pálcájáról. Akadnak ugyan karmesterek, akik nem használnak pálcát, a kóruskarnagyok sohasem, ám a zenekart irányítók többsége ezzel vezényel.

Tehát olyan a karmester, mint a közlekedési rendőr, és mozdulatát követve tudhatja a zenész, hogy neki éppen „zöld a lámpa”, vagyis játszania kell, esetleg piros, és abba kell hagynia a játékot?

Korántsem. A karmester jobb keze látja el ezt a „rendtartó” szerepet, a bal azonban arra ad iránymutatást, hogy milyen hangulatot sugározzon a zene: szomorút vagy jókedvűt, a mérőütésekhez szigorúan alkalmazkodót vagy kissé szabadabbat, szélesebb dallamívekkel, kitárulkozóbb lélekkel szóljon, esetleg épp halkabb legyen vagy erősítse a hangot. Nincs mindez a kottában? Persze, hogy ott van, de ahol sok szólamból áll össze a muzsika, ahol mindenki rész az egészben, ott kell, aki összefogja, irányítja a közös munkát. (Érdemes megpróbálnod – nem is feltétlenül zenéhez igazodva – hogy a két kezeddel egy időben különböző mozdulatokat teszel. Szimmetrikusan mozogni könnyű, de folyamatos mozgásban mást mutatni jobbal és ballal, komoly testi és agyi ügyességet igényel.)

…

(A folytatás az őszi számban olvasható)