CSAPSZÉK A CSÁMPÁS PATÁHOZ

Volt egyszer egy vándorlegény. Jártában-keltében egy nyári napon kifelé tartott a nagyvárosból. Az út porát rúgta, és elvásott lábbelijével elhagyott patkóba botlott. Felvette, nézegette a fura formájú vasat.

– Bizony, igencsak csámpás járása lehet a lónak, aminek ilyen különös alakú a patára valója – gondolta, és szerzeményét tarisznyájába csúsztatta, legalább húzza valami, ne lengedezzen üresen a vállán.

Továbbhaladva az út mellett ütött-kopott csapszéket pillantott meg. A nagy melegben gyötörte a szomjúság, betért az ivóba, hátha megszánják, s kap egy kupa sört.

A gazda csendesen üldögélt a hordók között és nagyon megörült a vándorlegénynek. Hogyne örült volna, hiszen napok óta ő volt az első vendége. A vásárba menő szekerek és az úri fogatok nem álltak meg nála, inkább a város takaros fogadóiba tértek be.

Amikor a vándorlegény elmondta, hogy egy kupa sörre szomjazik, de fizetni csak egy csámpás patára való patkóval tud, nem zavarta el, sőt, megosztotta vele szerény ebédjét is. Annyit kért csak tőle, hogy vigye el a kis csapszék jó hírét, amerre megy a világban.

Meg is tette ezt a legény, a maga módján. Mindenkinek, akivel összeakadt, elmondta, hogy a nagyvárosba vezető úton van egy kis ivó, ott talált patkóért lehet sört és kosztot kapni.

Na, jöttek is mind, akik lábon rótták az utakat, és hozták a talált patkókat az ételért, italért cserébe.

(A folytatás a téli számban olvasható)