SÁNTA KUTYA

Kerek születésnap. A tizedik. Szeretem a meglepetést, mégis reméltem, hogy most azt kapom, amit kértem, mert tudják: igazán fontos nekem. Kiskutyára vágytam. A szüleim ugyan sokszor mondták, hogy nem vállalják, de nemrég láttam, ahogy apa kérdőn néz anyára, hátha megadja magát. Anyának persze mindig volt kutyája gyerekkorában!

Pár nappal a szülinapom előtt észrevettem, hogy apa gereblyével egyengeti a talajt a kertben. Szóval ott lesz a kutyaház!

Aznap hajnalban ébredtem, figyeltem a neszeket. Ez nem valami mocorgás? Te jó ég, szegény kiskutya! Biztosan dobozba zárták, eldugták valami sötét helyre, hogy meg ne lássam. Miért kell miattam szenvednie?! Hiába igyekeztem, nem tudtam visszaaludni. Csak már délután lenne!

Reggelinél megsúgtam a nővéremnek, hogy nagy meglepetés készül délutánra, de nem árultam el, mi az. Majd felnyársalt a szemével. Fenyegetett, hogy beárul, amiért kilestem az ajándékot, és büntetésből nem fogom megkapni. Jól rám ijesztett. Elhatároztam, nem megyek iskolába, és kiderítem, hol rejtegetik a kicsit. Még mielőtt baj történik.

Betegséget színleltem. Tényleg nem éreztem valami jól magam, hiszen korábban keltem, mint a nap. Úgy feszült a fejem, mint egy túlfújt lufi.

(A folytatás az őszi számban olvasható)