Páncél–tánc

Roppan a fa, koppan a kő,
nehéz léptek alatt reccsen az ág,
hátán a rettentő teknő,
közeleg hősünk, Teknős Aladár.
Meghajol előtte cincér,
nünüke, még a szarvasbogár is.
Hisz ő lovag! Nem holmi pincér
vagy kukta. Kerti asztalt kap máris,
s magányos ebédjébe kezd.
Páncélja kemény, mint száz acéllánc,
de közel senkit sem ereszt.
Zord külseje miatt nem vár rá románc.
Biztonsága börtön talán?