VOLT EGYSZER EGY SIMA

Beékelve két fordított közé, jó szorosan. Pulóver leszünk, gondolta, vagy kesztyű, meleg! Esetleg sapkasál. Nézte, ahogy nő körülötte a többi sima és fordított, nő belőle a pulóver, a kesztyű vagy a sapkasál. Mintha konflison utaznék, gondolta a zötyögésről, ahogy a két tű föl és alá vágtázott a levegőben. Jó lesz majd, ha vége lesz, jó lesz majd, ha kész lesz. Nem lesz többé zötyögés, de lesz majd öröm, amikor felkiált boldogan az a boldog, aki megkapja, hogy: de szép pulóver, vagy kesztyű! (Esetleg sapkasál.) Ezt várta. Hogy ő is ott lesz, beékelődve jó szorosan két fordított közé. És akkor majd elérkezik a boldogság! Jaj, csak meg ne nyúljak! Össze ne menjek 40 fokon! Ne adj isten, kimenjek a divatból! Csak viseljenek rendesen, simítsanak kedvesen! Hallgass már!, mondta mellette az egyik fordított. Ne nyavalyogj!, mondta a másik fordított. Örülj, hogy te kifele nézhetsz!, mondták, mázlista! És a Sima örült. Elképzelte, ahogy a boldogság, amit többek között ő okoz majd, beragyogja az egész világot! Vidám kacaj, örömkönnyek zúgása, ölelések szorosa. Szebb lesz az élet, egész egyszerűen!

(A folytatás a nyári számban olvasható)