BÉKA-MESE

Kvartyogi, az öreg varangy és Brekkencs fia Brekkencs békakirályfi a holdsütötte, békanyálas tó partján beszélgetett. Néha bekaptak egy-egy szúnyogot, aztán jóízűen folytatták a beszélgetést.

– Kvak,kvak, kmilyen kszép! – mondta nagyokat pislogva Kvartyogi.

– Brekeke, és milyen finom, brekeke! – toldotta meg a kis Brekkencs.

– Kvak, kvak, kmár kmicsoda kfinom? – kérdezte az öreg.

– Brekeke, brekeke, szerinted mi olyan szép? – kérdezte Brekkencs fia Brekkencs.

– Kvak, kvak, khát a któ, kvahogy a kbékanyál kbeteríti, khát knem kszép?

– De bizony szép, brekeke, hogyne volna szép brekeke, de előbb én a szúnyogokra gondoltam – mondta Brekkencs fia Brekkencs királyfi, a legszebb, legügyesebb és legokosabb kis béka széles e tó környékén.

– Kvak, kvak, knézd kcsak kmennyi kszép kbékalány kvan kvebben a któban, knem kvakarsz kmég kmegnősülni? – kérdezte az öreg Kvartyogi.

– Brekeke, még nem jött el az ideje, brekeke. Nekem egyszer azt jósolták, hogy egy elátkozott békakirálylány lesz a feleségem. Brekeke, brekeke, világgá megyek, hogy megtaláljam a szép békakirálylányt, aki csak arra vár, hogy egyetlen csókkal megszabadítsam a gonosz varázslattól.

– Kvak, kvak, kte ktudod. Kjárj kszerencsével! – mondta az öreg varangy.

Brekkencs fia Brekkencs másnap elindult világgá szerencsét próbálni. Alig ugrott kettőt-hármat a vadvirágos réten, amikor megpillantott egy emberlányt szunyókálni a fűben. „Lehet, hogy ez az elátkozott békakirálylány?” – futott át agyán, s jól szemügyre vette egy széles lapulevél alól. Ekkor kinyílott a leány szeme, s észrevette a lapu alatt pislogó Brekkencset. A béka látványától megborzadt. De aztán eszébe jutott a mesebeli béka, az elátkozott királyfi, aki a királylány csókjától békából királyfivá változik. Erőt vett hát magán, és megcsókolta Brekkencset. Brekkencs ijedtében nagyot akart brekegni, de torkán akadt a hang, mert a lány hirtelen szép békalánnyá változott. – Brekeke, brekeke – mondta a békalány. – Brekeke, brekeke – mondta Brekkencs fia Brekkencs.

Napnál világosabb volt, hogy első látásra egymásba szerettek. Kézenfogva, sűrű brekegés közepette ugráltak a békanyálas tóhoz, ahol hamarosan megtartották az esküvőt. Szúnyogok és tücskök húzták a talpalávalót. Ott volt minden béka, egy óvatlan kis kecskebéka kivételével, aki egy gólya torkában végezte. A násznép messziről hallotta is a félelmetes kelepelést, mire mindnyájan fejest ugrottak a vízbe.

Mesemondó | Horgas Judit

Hangos Szitakötő