NÉZZÜK EGYÜTT VASZILIJ KANDINSZKIJ KÉPEIT!

Mindenkinek van kedvenc színe, sőt, bizonyos színek különleges hatást váltanak ki belőlünk. Némelyiket barátságosnak érezzük, másiktól idegenkedünk, esetleg taszítónak találjuk. Mert különböző hangulatokat, érzelmeket kapcsolunk a színekhez. Ilyen a meleg sárga és a hideg kék ellentétpár is. A művészek számára a színekhez és formákhoz fűződő viszony meghatározó. „A színnel lehet a lélekre közvetlenül hatni” – tartotta Kandinszkij.

Vaszilij Kandinszkij Moszkvában született értelmiségi családba. Édesapja gondozta fia korán megmutatkozó sokféle tehetségét, zeneiskolába és magán rajzórákra járatta. A zene és képzőművészet iránti fogékonyság ellenére jogi egyetemet végzett, csak harmincéves korában fordult a művészi pálya felé. Felajánlottak neki egy jogi professzori állást, de a fiatal Kandinszkij hirtelen ötlettől vezérelve Münchenbe utazott festészetet tanulni. Az 1900-as évek elején ismerkedett meg modern művésztársaival, akik elvont formákkal és kontrasztos színekkel kísérleteztek. Kiállításokat szerveztek és művészeti képzéseket tartottak.

Élettársával, Gabriele Münter festővel körbeutazta Európát és Észak-Afrikát, a különböző kultúrák és a népművészet fontos ihletet adtak neki. Az 1910-es évekre megtalálta jellegzetes egyéni világát. Az expresszionista művész a látvány rögzítése helyett a látvány érzelmi lenyomatát örökíti meg. A színek, formák, térbeli jelenségek szimbolikus jelentéssel telítődnek a képen. A korban hagyományosnak tekintett, valósághű művészeti stílussal szembemenő fiatal alkotók Kandinszkijjal együtt megalakították a Kék Lovas csoportot. A körbe tartozó művészek számára különösen fontos volt a szín és a hang jelentése.

Az első világháború kitörésekor Kandinszkij visszatért Moszkvába. Akkor ismerkedett meg a geometrikus formákból építkező orosz konstruktivista művészekkel. Később a híres német művésziskola, a Bauhaus meghívására visszaköltözött Németországba tanítani, és a színek után a geometriai formák – a kör, a félkör, a háromszög – művészi használatának elméleti hátterével foglalkozott. Képei is tükrözik elméleti fejlődését: korábban elsősorban az érzelmek közvetítése volt a cél, aztán szerkezeteket épített.

A második világháború elől Franciaországba menekült, haláláig ott élt. Kései képeinek „biomorf” formái az élővilághoz és a szabályos geometrikus elemekhez egyaránt kapcsolódnak.

A kedvelt nyaralóhelyen, Murnauban készült tájkép meleg nyári napot idéz. Magasan úsznak a felhők és hosszú árnyékot vetnek az épületek.

A festő meleg színekkel ábrázolja az utca két oldalán a házakat, középen hatalmas felhők vonzzák a szemet. Találsz valami szokatlan részletet a derűs hangulatú képen?

A másik képen színtanulmányokat látunk, koncentrikus köröket egymás mellett, rendezett sorokban. A szivárvány összes színe megtalálható a körökben, nincs két egyforma kombináció, az összhatás mégis harmonikus. Milyen érzés ennyire belemerülni a színek világába?

A poszteren látható kép mintha az előző két kifejezésmód keveréke lenne: szokatlan tájkép geometriai formákból, vonalak, körök és síkidomok alkotják a tájat. Ahogy a tekinteted körbejáratod a képen, érezhetővé válik a formák ritmusa, mintha mozgásban lenne minden elem. Bár elsőre kuszának és áttekinthetetlennek tűnik a kompozíció, idővel feltűnik benne a gondosan kialakított rendszer.