HÓDÍTÓ VENDÉGEK

Az egész Joci aranyhalaival kezdődött, amiket a szülinapjára kapott. Rögtön hármat is, mert a boltos néni elmondta, hogy az aranyhalak társaságban élvezik az életet. De arról nem szólt, hogy cudar nagyra nőnek. Joci meg csak etette őket, meg szorgalmasan cserélte a vizüket, úgyhogy a halak nőttek, növekedtek, szóval félő volt, hogy beszorulnak az akváriumba. Akkor nagyi azt javasolta, zuttyintsák őket a Balatonba, de Joci ezt nem akarta, inkább átjött megkérdezni papát, mit lehetne tenni.

No, akkor tudtuk meg, hogy Joci halait, meg a többi házi kedvencet nem lehet csak úgy szabad-jára engedni. Vannak ugyanis olyan állatok, amik ha kikerülnek a természetbe, veszélyt jelentenek az ott lakó őshonos fajok számára. A veszély pedig nagyon sokféle lehet.

Itt vannak például az aranyhalak. Mivel nincs gyomruk, akármennyit képesek enni. És szinte akármit. Ha elszaporodnak egy tóban, kipusztítják a növényeket és kiszorítják a többi állatot azzal, hogy megesznek mindent előlük. Ráadásul annyira bekoszolják a vizet a sok turkálással, hogy többet fürdeni sem lehet benne. Büdös, iszapos pocsolya lesz az egész.

De nem csak a halak lehetnek veszélyesek. Az afrikai törpe karmosbékákat először a tudósok utaztatták ide, hogy kísérletezzenek rajtuk, de aztán bekerültek a hobbiállatok közé is, onnan pedig kijutottak a szabadba. Például a Városligeti-tó meleg vizébe, ami szuper lakóhely lett nekik télen is. Persze, mivel nálunk télen sokkal hidegebb van, mint az eredeti élőhelyükön, így nem nagyon költöztek el. A betegségeiket viszont átadták a hazai kétéltű kollégáknak, óriási pusztítást csapva közöttük.

Aztán ott vannak a gyönyörű örvös–sándorpapagájok, akik a messzi Srí Lankáról kerültek az európai madárbarátok kalickáiba, onnan meg a környező parkok fáinak lombkoronájába. Fészket raktak, szaporodtak, és mostanára sok ezer fénylő tollú, egzotikus madár bombázza a levegőből a sétálgatókat. De a fő baj az, hogy a sándorpapagájok pont azt szeretik enni, amit például a rigók és társaik, és pont ott szeretnek költeni, ahol az őshonos madarak. És sokkal erősebbek, keményebb a csőrük és furfango-sabbak is, így szegény régi lakóknak esélye sincs.

Az ember persze próbálkozik, hogy mentse, ami menthető, de ritkán van akkora mázlija, mint az ausztráloknak a nyuszikkal. A cuki nyuszikat a telepesek vitték be a kontinensre, hogy legyen mit enniük, aztán szabadon engedték őket, hogy legyen mire vadászni. De a nyuszik szaporák, és mire a telepesek észbe kaptak, már tízmilliárd nyúl rágta kopaszra a vidéket, és szórta a nyuszipestist. Háromszáz őshonos állat- és növényfajt sodortak a kipusztulás szélére. Sokáig semmi remény nem volt, aztán a tudósok találtak egy vírust a nyuszik ellen, és ezzel megmentették a többi élőlényt.

Szóval megtudtuk, hogy a megunt házi kedvenceket kidobni a többi állattal szemben is felelőtlenség, és Joci halainak ástunk egy saját tavacskát a kertben. Amolyan igazi aranyhal-paradicsomot.