NÉZZÜK EGYÜTT PAUL SIGNAC KÉPEIT!

Itt a nyár, ilyenkor a nagy melegben a legjobb a víz mellett lenni. A strandolás és a vízi sportok mellett sokan szeretik a víz fodrozódását nézni, ahogy megcsillan a hullámokon a fény. Paul Signac (ejtsd: pól szinyak) francia festő is a víz (és a vitorlázás) szerelmese volt, a legtöbb képet tengerpartokról, hajókról festette.

Paul Signac jómódú kereskedőcsaládban született Párizsban, építészetet tanult, de 18 éves korában úgy döntött, festő lesz. Magát képezte, rendszeresen járt tárlatokra. Mikor tizenhatévesen egy kiállításon vázlatot készített, a híres festő, Paul Gauguin (ejtsd: pól gogen) lépett hozzá, és szigorú szavakkal elküldte: „uram, itt nem másolunk!”

Az ifjú Signac sokat utazott, vitorláshajón bejárta a Földközi-tenger partvidékét és megörökítette a partmenti tájakat. Főleg tájképeket festett, de számtalan rajza, rézkarca és kőnyomata is fennmaradt. Párizsban, a korabeli művészet fővárosában a művészek lakta Montmartre (ejtsd: monmartr) városrészen élt, sok alkotóval került itt személyes kapcsolatba. Fiatalon ismerkedett meg Claude Monet-val (ejtsd: klód moné) és Georges Seurat-val (ejtsd: zsorzs szörá), az ő festésmódjuk, az impresszionizmus mély hatást tett rá, megalapozta saját stílusát. Signac és Seurat aztán közösen alakította ki a festésmódot, aminek lényege, hogy a (pillanatnyi benyomásokat rögzítő) impresszionizmus rövid ecsetvonásait és pasztell színeit felhasználva és továbbfejlesztve tiszta színekkel apró pöttyöket festettek.
A széles színpaletta és a sokféle színárnyalat nem keveredik a vásznon, hanem az egymás mellé festett három alapszín (sárga, kék, piros) összhatásában érzékeli a néző. A pointillizmustechnikájával a festő az optikában és a színtanban végzett tudományos kutatásokat felhasználva komponálja meg a színmozaikokból alakított látványt. Az így készült műalkotás különleges hatást kelt: mintha bizseregne a kép.

George Seurat festőtársával alapította meg a Független Művészek Társaságát, jelszavuk, a „se zsűri, se díjazás” is jelezte szembenállásukat a kiállításokat szervező, hagyományos művészeti intézményrendszerrel. A fiatal művészekből álló egyesület évente tartott kiállításain az alkotók teljes szabadságot élveztek. Signac a tengerparti vázlatrajzai alapján nagy műtermi vásznakat festett, és hamar sikeres lett egyedi festésmódjával. Több festészetelméleti tanulmányt is írt, a pointillizmus mestere lett. Később is sokfelé utazgatott. Még Konstantinápolyba (mai nevén Isztambulba) is eljutott a vitorlásával!

A Rotterdami kikötő lilás színvilágú képén a nyüzsgő tengeri kikötőt láthatjuk, gőzhajókkal, vitorlásokkal, a távolban szép ívű híddal… Szinte hallani a sirályokat és a hajókürtöt. Vajon milyen napszakban készült a kép?

A másik kép a Marseille (ejtsd: marszej) melletti kis halászfalu, Cassis (ejtsd: kásszi) tengerpartján készült. A hely elbűvölte a festőt, Van Gogh-nak (róla már olvashattál itt a Nézzük együtt!-ben) küldött levelében így írt róla: „a fehér, kék, narancssárga színek harmonikusan szép hullámokban szóródnak szét. Körben a hegyek ritmikusan kanyarognak”. A nyugodt hangulatot árasztó képen a sárga és a kék pontok számtalan árnyalatából épül fel az egyszerű látvány.

A poszteren a naplemente fényében úszó öböl tárul a néző szeme elé. A franciaországi Juan-les-Pins (ejtsd: zsuanlipen) öböl közelében Signac tengerparti házat vett, és itt horgonyzott a vitorlása is. A tengerpart felé kanyargó út mentén egy különös fa tekergő gyökérzettel kapaszkodik a támfalba. Szinte érezni a meleg nyári estén a levegő illatát.