EGYSZER FENT, MÁSKOR LENT

A minap a használt ruhaboltban egymás melletti vállfára került két fekete konfekciónadrág.

– Micsoda véletlen, kedves kolléga! – köszöntötte egyik a másikat. – Magát meg mi szél hozta ide?

– Nekem semmi keresnivalóm itt, fel sem próbált senki, mégis itt kötöttem ki, mert a bolt, ahová kerültem, csődbe ment, és a tulajdonos minden árujától olcsón megszabadult. Hát maga?

– Engem egyszer egy fickó felpróbált, de ahelyett, hogy megvett volna, otthagyott a próbafülkében, ott összegyűrődtem és leselejteztek. Látja, még el sem kezdtük az életünket, máris micsoda kalandokon vagyunk túl!

– Ez is egy megközelítés! Mindenesetre örülök, hogy találkoztam egy magamfajtával!

– Együtt biztosan nem fogunk unatkozni! – kiáltotta lelkesen emez, és nagyon szeretett volna még valami érdekeset hozzátenni, de nem jutott eszébe semmi, így hát csendben maradt.

Mintha a másiknak is elfogyott volna a mondanivalója. Jobb híján csendben csüngtek tovább egymás mellett. Kisvártatva mindkettő elaludt. Nagy lökdösődésre ébredtek. Használt nadrág érkezett a boltba és az eladónő épp kettejük közé akasztotta.

– Na, ne lökdössön már! – mordult az egyik fekete nadrág álmosan.

– Pardon – mondta előzékenyen az új jövevény, egy csiricsáré, színes flitterekkel televarrt nadrág, hosszú cipzárral az oldalán.

– Maga meg miféle szerzet?

– Ha akarják, nagyon szívesen elmesélem. Ha hiszik, ha nem, egykor épp ugyanolyan fekete konfekciónadrág voltam, mint maguk.

– Jóságos ég – kiáltott fel egyszerre mindkét szomszédja. – Meséljen el mindent!

– Szóval, egy jónevű, de igen szűk pénztárcájú tanár vásárolt meg engem új koromban, és nagyon fontos előadásokat tartott az egyetemen, mikor engem viselt.

– Mi az az egyetem?

– Épp olyan, mint egy konfekcióbolt, csak már minden ruhának van gazdája. Az én gazdám az első naptól nagyon szeretett engem hordani, pedig nem voltam olyan szépen kifényesedve, mint az összes többi nadrágja a szekrényben. Én pedig imádtam a hétköznapi nadrágok életét élni, úgy ahogyan kell, egyszer fent, máskor lent. Szerettem egyetemre járni, jövet-menet mindenféle ruhákkal találkozni, főleg a büfében, hisz tudják, hogy van az ilyesmi.

– Természetesen – motyogta az egyik nadrág.

– A gazdám nagyon okos ember volt, de amint belekezdett kedvenc témájába, és kimondta felvezető kérdését, hogy vajon mi keresnivalónk van a Földön, engem azonnal elnyomott az álom. Kijelenthetem, uraim, az egyetemen aludtam életemben a legjobbakat.

– És a flitterek?

– Mindjárt oda is eljutok. Szóval egyszer valami fontos meghallgatásra volt időpontja az én gazdámnak, az egyetem rektorához volt hivatalos, ami amolyan főnökféle az egyetemen, és a gazdám nagyon izgatott volt aznap. Épp időben érkeztünk volna, de még be kellett ugranunk a mellékhelyiségbe.

– Hová? – kérdezte az egyik fekete nadrág.

– Hát a vécébe – torkolta le a másik. – Ennyit sem tudsz?

– Tehát a vécében a gazdám, miután sietve könnyített magán, annyira kapkodott a slicc felhúzásával, hogy zipp és sutty, a cipzár a kezében maradt.

– Jóságos ég! És azután mi történt?

– Gondolhatják! Úgy megijedtem, hogy észre sem vettem a fájdalmat! Soha nem láttam még ilyen mérgesnek a gazdámat, de a dühe, ahogy jött, el is párolgott, és hirtelen nevetni kezdett. Levett magáról, és úgy, ahogy volt, alsónadrágban indult el a fontos meghallgatásra. A folyosón mindenki megbámulta, összesúgtak a háta mögött, ő meg egyre csak ment és nevetett, és közben pörgetett engem a levegőben, fent-lent, fent-lent. Nem tudom, mi lett vele végül, mert egy szórakozott mozdulattal kihajított a nyitott ablakon.

– És azután?

– Szabadon szálltam a szélben. Mondhatom, drága kollégák, csodás érzés ott fent lebegni az égben. Annál rosszabb a földet érés. A talaj hideg volt és nedves. Nagyon elkeseredtem. A gazdám is erről beszélt a tanítványainak: vajon mi keresnivalóm van a földön? Jobban oda kellett volna figyelnem, amíg lehetett, de nem tettem, hát most eljött az ideje, hogy megtanuljam.

– És mi történt?

– Nagy szerencsém volt. A kertész rám talált és hazavitt. A lánya divattervezést tanult, és éjt nappallá téve gyakorolt, mindenféle rongyból és olcsó holmiból varrt egyedi kollekciókat. Megjavította a cipzáramat, ezeket a csodás flittereket varrta rám, és együtt megnyertünk egyóriási versenyt. A verseny után egy híres színész megvásárolt, és vele bejárhattam az egész bolygót. De tegnap, a forgatás után ott felejtett az öltözőben.

– Pont, mint engem! – vágott közbe, akit ott felejtettek a konfekcióbolt öltözőjében.

– Rám talált a takarítónő, és behozott ide – mondta a flitteres nadrág. – Hát így megy ez, drága kollégák, egyszer fent a felhők közt, máskor lent a földön.

A két fekete nadrág telis-tele volt kérdésekkel, de mielőtt megszólalhattak volna, kék hajú suhanc lépett hozzájuk és kiragadta kettejük közül a flitteres nadrágot. A próbafülkébe vitte, aztán úgy, ahogy volt, flitterekkel díszítve lépett a kasszához, fizetett és indult. A flitteres nadrág lifegve integetett a két fekete nadrág felé, azok pedig hallani vélték: ne feledjék, drága kollégák, egyszer fent, máskor lent!

– Mit szól, micsoda fantasztikus élet! Meglátja, ránk is mindenféle kalandok várnak!

– Ugyan már! Csak nem hitte el egyetlen szavát is ennek a felfuvalkodott, ízléstelen alaknak?

A két nadrág ezután hónapokig lógott egymás mellett, de többé nem szóltak egymáshoz.

Mesemondó | Horgas Judit