NÉZZÜK EGYÜTT HANS HOLBEIN KÉPEIT!

A művészek különleges képessége, hogy ábrázolni tudják az emberi tulajdonságokat. Az arcképfestők sok mindent felfednek modelljük családi hátteréről, foglalkozásáról vagy akár a személyiségéről.

Ifjabb Hans Holbein, korának egyik leghíresebb portréfestője, a 15. század végén született. Apja elismert festő volt. Hans és bátyja festőnövendéknek álltak a svájci Bázel városában. Hans néhány éven belül nagy méretű falfestményekre, könyvillusztrátori és ékszertervezői feladatokra is kapott megrendeléseket. Művészi látásmódjának fejlődéséhez hozzájárult itáliai utazása, ahol megismerkedett a valósághű és az emberi kultúrát nagyra becsülő reneszánsz festészettel. Bázelben sokféle műfajban kipróbálta magát: festett hatalmas falfestményeket a Városházába, készített portrékat és üvegablak-terveket, és megismerkedett Rotterdami Erasmusszal, a híres humanista tudóssal. A németalföldi filozófus és teológus írásaiban az egyház megújításával foglalkozott. Holbein jó kapcsolatot ápolt Erasmusszal, neki köszönhetően kapott meghívást Angliába. Több alkalommal megfestette arcképét, az utókor másolta is ezeket a képeket, ezért nehéz megkülönböztetni az eredetit a követők festményeitől. A másolatok furcsamód növelték Holbein ismertségét, hiszen Európa-szerte terjesztették így a képeit, és ennek köszönhetően újabb megrendelésekhez jutott. Holbein portréján Erasmus meleg, prémes kabátban látható, a háttérben és a kezében könyvekkel. A portrékon megjelenített tárgyaknak különös jelentősége van, az ábrázolt személy tulajdonságait, tehetségét jelképezik. Erasmus kezét vastag könyvön nyugtatja, más változatokban éppen írás közben látjuk.

Holbein Angliában töltött évei alatt is remekműveket festett. VIII. Henrik udvari festőjeként pompásan díszített öltözékben, hatalmat és erőt sugárzó alakokként ábrázolta modelljeit. A király Holbeint bízta meg, hogy – a kor szokása szerint – feleségjelöltjeit megfesse. Akkoriban ugyanis ez volt az egyetlen módja, hogy valakiről kép készüljön. Anne of Cleves (ejtsd: en ov klívz) portréjának megalkotásakor a király a festő lelkére kötötte, hogy valósághűen fesse meg, ne szépítse. A miniatúra (kis méretű kép) végül nem hozott szerencsét a menyasszonynak, a házasság csak rövid ideig tartott. A dúsan hímzett öltözékben és gyöngyökkel díszített fejdíszben a nézővel szemben álló nő arca nyugalmat tükröz. Az alak egynemű, sötét háttér előtt áll, a környezete nem hangsúlyos.

A poszteren két férfit látunk. A Követek Holbein egyik leghíresebb képe, Londonban készült a francia nagykövetről és barátjáról, a Velencei Köztársaság és a Szentszék nagykövetéről. A kompozíció két szélén álló nagykövetek közötti térben részletgazdag csendélet jelenik meg. A két alak alacsony, polcos szekrényre támaszkodik, amin a tudományos kutatáshoz, a megismeréshez kapcsolódó tárgyak láthatóak, például földgömb és éggömb (amelyen az égitestek helyezkednek el), kvadráns (szögmérő műszer, a csillagok távolságának meghatározásához), napóra. A tárgyak környezete is jelképes, a mintás függöny, a szőnyeg a padlón és a bútoron mind a keleti kultúrák iránti reneszánsz fogékonyságra utal. A világi, tudományos jelképek mellett vallási szimbólumok is felfedezhetők: a bal felső sarokban, a függöny takarásából előtűnik egy feszület. A festmény egyik érdekessége az előterében furcsán, torzulásban festett koponya. A különös részlet csak akkor válik értelmezhetővé, ha egy bizonyos ferde szögből nézzük. Ez az úgy nevezett anamorfózis, amikor a képen „elrejtett” részlet vagy motívum nem látható minden irányból. A művet feltehetően magasra szánták, talán lépcső tetején helyezték volna el, azért volt szükség erre a megoldásra.

Láttál már hasonló, ferdén vagy furcsán megfestett képet?