KERESZTÜL-KASUL

A Világegyetem – amelynek porszemnyi részét sem teszi ki Földünk – időben és térben végtelennek tűnik, de nem az. Kezdetét és végét a bölcselet és a hit világa a görög abc első és utolsó betűjével, az Alfával és Omegával jelöli. Közöttük folyik minden történés és mozgás. Különféle utakon-módokon, keresztül-kasul behálózva a Mindenséget, jelképezik a teljességet is. Én vagyok az alfa és az ómega, mondja az  Úr az apokalipszist (világvégét) megjövendölő Jelenések Könyvében.

Szűkebb hazánknak, a Tejútrendszernek is vannak útjai. Meteorok, üstökösök vándorolnak rajtuk láthatatlan, ám kiszámítható pályákon. Az éjszakai égboltot átszelő Tejút azonban nem út, csupán a csillagok sűrűségének köszönhető látvány galaktikánk belsejéből nézve. Neve a görög mitológiából származik, latinul Via Lactea (laktea). Népi csillagneveink közt Szépasszony vásznaként szerepel, vagy Szalmás útként a Göncöl szekér leszóródott szalmájáról elnevezve. Legendákban Hadak Útja vagy Csaba királyfi csillagösvénye a neve: Attila fia azon vágtat hadával a székelyek megsegítésére.

Az Állatöv (Zodiákus) 12 csillagképe olyan sávot jelöl az égbolton, amelyet egy esztendő leforgása alatt a Földről nézve körbejár a Nap. A Kos, Bika, Ikrek, Rák, Oroszlán, Szűz, Mérleg, Skorpió, Nyilas, Bak, Vízöntő, Halak csillagait fényévek sokasága választja el egymástól és tőlünk, nem befolyásolják sorsunkat.

Bolygónkat is utak hálózzák be földön, vízen, levegőben. Gondoljatok az évente több ezer kilométert repülő, költöző madarakra vagy a sós tengerekből az édesvizű folyókon felúszó halakra! Útjuk térképe beléjük programozott.

Szülőhelyükre igyekeznek fel a lazacok, ivadékaik az ő nyomukon vándorolnak majd vissza a tengerekbe. A vízesés forrásáig felvergődő pontyféle, a koi a kitartás és bátorság szimbóluma a távol-keleti kultúrákban. Japán kolostorok kőkertjeiben hullámosra gereblyézett homok jelzi a vizet, benne a kövek az ár ellen úszó halakat. A madarak őszi-tavaszi vándorútja is lehet jelkép. Arany János versének lemetszett szárnyú gólyája nem tud társaival útra kelni, története így lesz a nemzet sorsának allegóriája (A rab gólya, 1847).

Szárazföldi állatok évmilliók óta vadcsapásokat törnek oda, ahová inni, legelni, vadászni járnak. Samu, a vértesszőlősi előember is ezeken kószált el barlangjából ennivalót, tűzifát gyűjteni. A neandervölgyi ember és gondolkodó ősünk, a Homo sapiens (ejtsd: homo szapiensz) kitaposott ösvényeken, gyalogutakon közlekedett. Szánt húzott homokon, havon, és vízi utakon tutajozott, hajózott.

A földművelés elterjedésével, a kerék feltalálásával, a települések és az ókori birodalmak kialakulásával együtt járt az útépítés. A terményeket, nyersanyagokat, kézműves termékeket szállítani kellett, és háborúzni sem lehetett utánpótlás nélkül. Először Perzsiában, Kínában épültek burkolattal ellátott utak, de valamennyi eltörpült a római birodalom majd 100 000 kilométert kitevő úthálózata mellett. Minden út Rómába vezet, használjuk ma is a szólást, ami ugyan később keletkezett, de erre is érvényes. A Fórum arany borítású oszlopától tizenhét, bazaltkővel burkolt, méteres alapozású út vezetett szerte a provinciákba (tartományokba) és kikötőkbe – köztük a Hosszú Utak Királynőjének nevezett Via Appiával (via=út) – amelyek sokfelé fennmaradtak, például nálunk, Pannóniában is.

A mítoszok egyik legrégibb témája az út. Minden korban és számtalan műben találkozunk utakkal. Homérosz eposza (i. e. 8. sz.) Odüsszeusz tízéves kalandozását, odüsszeáját beszéli ela trójai háború után. Útja a Földközi-tengeren, főleg mitikus lények között (szirének, küklopszok) vezet hazájáig. A középkori angol Chaucer (ejtsd: csóször) egy zarándokút kerettörténetébe illeszti Canterbury meséit (ejtsd: kenterböri).

Csongor – Vörösmarty Mihály hőse – Tündét keresve hármas útkereszteződésben téved el (1830). Madách Imre zseniális művében, Az ember tragédiájában, Lucifer a történelem útján vezeti végig Ádámot (1862).

Ti, mai gyerekek rajzfilmekből ismeritek a törpévé varázsolt Nils Holgersson csodálatos utazását vadlúdháton Svédország déli csücskétől Lappföldig. Selma Lagerlöf (ejtsd: szelma lágerlőf) írta1900-ban, hogy a kisiskolásoknak bemutassa hazájuk tájait.

Ózt, a nagy varázslót keresve izgalommal kísértétek Dorothyt és barátait mindig csak a sárga úton a világhírű amerikai meseregény filmfeldolgozásában. És aligha akad gyerek, aki nem izgulta végig Középfölde Mordorba vezető veszélyes útjait Frodóval, a hobbittal, az angol Tolkien (ejtsd: tolkin) nagyszerű regényfolyamából készült filmeket nézve.

Százféle értelmezése létezik az útnak a köznyelvben is. Vannak valódi utak: földút, kövesút, aszfaltút, vasút, alagút, gyalogút, kocsiút, főút, mellékút, sugárút, körút, bicikliút, autóút, autópálya, a földeket elválasztó dűlőút, de közlekedhetünk műszerekkel kijelölt légi repülőutakon is. Kóborolhatunk úttalan utakon ismeretlen rengetegekben, lakatlan pusztaságokon, tévelyeghetünk kastélyparkok sövény-labirintusaiban.

Ha a népmesék legkisebb fiúja útnak indul: világgá megy. Addig mendegél, míg elér a válaszúthoz, ahol döntenie kell. Nincs kiírva, melyik a tévút. Aki eltéved a barlangban, útvesztőben bolyong, kiutat keres. Ha zsákutcába jutsz, visszafordulhatsz, de ha életutadon ütközöl akadályba, zarándokútra is indulhatsz Szent Jakab segítségét kérve, hogy megleld az igaz utat. Aki szenved, keresztutat jár, mint Jézus a Golgotán. A damaszkuszi úton megtérnek az emberek, mint a Jézust ádázul üldöző Saul, akiből Pál apostol lett. Innen ered pálfordulás szólásunk.

Van távoli tájakra induló felfedezőút, nyersanyagot, kincset kereső kutatóút és vándorút,amelyre iparos legények indultak a 18–19. században, hogy megtanulják mesterségük másutt gyakorolt fogásait.

És akkor még nem beszéltünk a szép nevű történelmi utakról, amelyeket évezredeken át jártak kereskedők karavánjai. Ilyen a Baltikumot a Földközi-tenger vidékével összekötő, Szombathelyt is érintő, Borostyánút, és az Ázsiát behálózó Selyemút Európától Kínáig, amelyeken olyan különlegességek vándoroltak, mint a borostyán, hernyóselyem, porcelán, igazgyöngy és az aranynál is értékesebb fűszerek.

Számunkra azonban mindegyiknél szebb és drágább az a bizonyos Fehérvárra menő hadi út,első magyar nyelvemlékünk 1055-ből, a tihanyi apátság alapítólevelének latin szövegébe illesztve. Út szavunk akár jelkép is lehetne: az urali múltból kacskaringózik a mindenkori mába.