TÖRPÉK ÉS ÓRIÁSOK

Az Univerzumban, amelynek csupán parányi zugában élünk, minden végesnek, térben és időben határoltnak tűnik, kivéve képzeletünk világát, amit csodás lények népesítenek be, és ahol semmi sem lehetetlen. Ősi mediterrán (görög-római) és északi (germán-skandináv) mítoszokban, középkori mondákban és a mesékben lótestű kentaurokkal, bikafejű szörnyekkel, szépséges nimfákkal, nagyszakállú manókkal, tündérekkel, boszorkányokkal telik meg az erdő mélye. Sárkányok, táltoscsikók, szirének, hattyúmenyasszonyok röpdösnek a levegőben, és halfarkú sellőket üldöznek kagylókürtös tritonok a hullámok között. Óriások és törpék teremnek hegytetőkön és a föld mélyén, sőt, még a csillagos égen is. Ők, a kicsik és nagyok bűvölték el leginkább az embereket.

A mítoszok és mesék a lét alapkérdéseire keresik a választ. Világunk keletkezése, élet és halál, szerelem és gyűlölet, irigység, bosszú, harc, kincskeresés a témájuk. Egy részük a hatalomért folytatott küzdelem szörnyű öldökléseiről szól, másokban viszont igazságérzet és segítőkészség tükröződik. Előfordul, hogy a gyenge győzi le az erőset, a jó a gonoszt, a kicsi a nagyot, mert, ahogy a szólás tartja: túljár az eszén.

Népmeséinkben a gyermektelen királynénak vagy szegény asszonynak végül fia születik, még ha csak akkora is, mint egy babszem vagy egy hüvelykujj. Kicsi a bors, de erős, állítja közmondásunk, mert a kicsi ember legyőzi a hatalmas sárkányokat, megmenti az elrabolt királykisasszonyt. Európa szerte különböző neveken szerepel, nálunk Hüvelyk Matyi, Babszem– vagy Borsszem Jankó. Erdélyben Máknyimák, de a csillagos égen is ügyeskedik Kisbérös vagy Ostoroscsillag néven. Egy Szeged környéki hagyomány szerint Hüvelypicinek hívják. A Göncölszekeret húzó ökrök egyikének fülében ül, és „… onnan hujángat: cselő, hajsz!”, akár az igavonóit hujjogatással jobbra-balra irányító gazda a régi paraszti életben. Népmeséink kistermetű hőse rendkívüli erejű. Ezért nevezik Vasgyúrónak, Fanyüvőnek és Kőmorzsolónak is.

Ősi, pogánynak is nevezett hitvilágunk töredékeivel párhuzamosan kultúránk mélyen a görög-római mitológiában és a zsidó-keresztény Bibliában gyökerezik. A keresztény szertartások és írásbeliségünk évszázadokon át a latin nyelvhez kötődött. Száz éve még ógörögül is tanulhattak a gimnáziumok diákjai. A trójai háború és Odüsszeusz kalandozásának epizódjai máig műveltségünk egyik alappillérét képezik, ám az északi népek – skandinávok és germánok – eredetmondáiban, az ó-izlandi nyelven leírt Edda-dalok istenóriásai, még inkább törpéi is nyomot hagytak nálunk. Szülőföldjükön a világ négy sarkát jelezték, barlangokban élő társaik a természet erőit és a mesterségeket képviselték.

A görög mitológia szintén az őserőket megtestesítő titánjai rokonszenves óriások. Prométheusz az embereket formázza meg és ellopja nekik a tüzet, Atlasz az égboltot hordozza a vállán. Utóbbiról kapták nevüket a paloták erkélyeit, párkányait, kapuzatát tartó, izmos, ruhátlan, férfiakat ábrázoló épületszobrok. Egyébként atlasz a neve a térképlapokból álló gyűjteményeknek is.

Az eredetileg villámokat kovácsoló, egyszemű küklopszok viszont rút és kegyetlen óriások. Leszármazottaik Szicilia szigeteire kerülnek, juhokat tenyésztenek, és felfalják az odatévedő embereket. Odüsszeusz, Ithaka királya a trójai háború után tíz évig bolyong hajóján a Földközi tengeren, így kerül fogságba kísérőivel Polüphémosz küklopsz barlangjában. Találékonysága menti meg őket a csúfos haláltól. Odüsszeusz leitatja az óriást, és egy parázsló végű doronggal kiszúrja a szemét. Üvöltését hallva szomszédai kérdezgetik, hogy ki bántja? Senkise bánt, válaszolja, mert a ravasz görög Senkise néven mutatkozott be neki. Reggel a barlang kijáratánál a vak óriás egyenként végigtapogatja jószágai gyapjas hátát, de Odüsszeusz és hajósai a birkák hasa alá kapaszkodva észrevétlenül kijutnak és megmenekülnek.

A Könyvek Könyve, a Biblia egyik legismertebb története is a kicsi és nagy párviadaláról szól, ám szereplői mindketten emberek. Izraelt a Kr. e. 11. században el akarják foglalni a filiszteusok, és mikor patthelyzet alakul ki, párharcot vívnak a győzelemért. A páncélba öltözött, nagyra nőtt és rendkívül erős Góliát sorra legyőzi zsidó ellenfeleit. Végül senki nem mer kiállni ellene, csak Dávid, a törékeny kis pásztorfiú Betlehemből. Parittyával (botra erősített bőrbe csavart, elröpített kődarabbal) leüti Góliátot, és levágja a fejét. A csata ezzel eldől, és Dávid felnővén Izrael egyik legnagyobb királya lesz.

Törpék és óriások, kicsik és nagyok soha nem mennek ki a divatból. Időről időre, évszázadról évszázadra újabb nemzedékeik lépnek színre. A mítoszok után mondákban, a művészetekben, a dráma-, mese-, regény-, sőt, a zeneirodalomban is találkozunk velük gyermek és felnőtt korunkban egyaránt.

A kereszténység szentjeinek máig élő korai legendáiban a hatalmas termetű Szent Kristóf komp híján karjában viszi át a folyón az utasokat. Vállán a gyermek Jézussal ábrázolják, akinek súlya alatt meggörnyed: vele a világ összes terhét cipeli. Ezért lett az úton járók védőszentje. Autósok, motorosok napjainkban is gyakran magukkal hordják képét.

A 18. században az ír-angol Jonathan Swift (ejtsd: dzsonatán szvift) kora társadalmi visszásságait teszi nevetségessé Gulliver utazásai című, útleírásnak álcázott szatirikus regényeiben. Gulliver emberként óriás Liliput törpéi között, viszont törpe az Óriások földjén. Kalandjainak gyerekek számára átdolgozott kiadása kedvelt mesekönyv még ma is.

A német Grimm fivérek 19. század eleji mesegyűjteményéből előmasírozott a hét törpe. Népszerűségük ma is töretlen – leginkább az amerikai rajzfilmiparnak köszönhetően. A 20. század elején a svéd Selma Lagerlöf büntetésből arasznyivá varázsolt Nils Holgerssonja áll be a törpék sorába. A vásott kisfiúnak meg kell javulnia, hogy újra ember lehessen. Őt és hűséges vadlúdtársait szintén egy rajzfilmsorozat tette világszerte híressé.

A pálmát azonban egy angol nyelvészprofesszor, Tolkien (ejtsd: tolkin) mítoszteremtő remekművének kis és nagy szereplői viszik el. A 20. század közepén született Gyűrűk Ura témája a Jó és a Rossz harca, amelyben a szeretetreméltó, törpénél nagyobb, embernél kisebb hobbitok, Frodó és barátai mentik meg a világot. Óriások is segítik őket, az entek, Frangorn erdejének hatalmas, járni és beszélni tudó, vénséges vén, bölcs fái. Nem emberek, mégis példát mutatnak emberségből mindannyiunknak a 21. században is.