Hercsóka, avagy több név, mint  gyümölcs

Kertészkedő elődeink réges-régi feljegyzéseikben lelkesen mesélnek az édes ízű hercsókáról, egy nagy, zöld héjú, felül hosszú, alul gömbölyű téli gyümölcsről.

Vajon miféle finomság lehet?

Szerencsére az egyik szövegben megemlítik, hogy hívják ’kozma körtvélynek’ is. Így persze könnyű (?) a megfejtés: egy különleges, ősi körtefajtáról van szó.

Ma a boltok polcain már csak néhány körtetípussal találkozhattok, de hajdanán akár egyetlen faluban is több tucat különböző körtefáról szedtek gyümölcsöt: a Kárpát-medencében pedig sok száz féle őshonos körte létezett. A legtöbb termesztésével lassan felhagytak, de a lelkes gyűjtők olykor rábukkannak régi, még élő példányokra. Ilyenkor azonban hiába kérdezik akár a legöregebb helyieket is, hogy mi a neve a fajtának: azt tudják még, hogy mikor érik, milyen a színe, de azt már nem, hogy az őseik minek nevezték.

Ma már nem használjuk a körtvély szót, de családnévként mégis sikerült megőrizni (Körtvély, Körtvélyessy). A térképet böngészve sokszor bukkanunk a Körtvélyes feliratra falvak, településrészek, erdős dombok, hegycsúcsok elnevezéseként. Ki tud minél több olyan család- vagy helynevet összegyűjteni, amelyik valamilyen gyümölcsből származik?

Miért van több név, mint gyümölcs?

Egyrészt minden egyes fajtának van két latin tagból álló, úgynevezett botanikai neve: a legelterjedtebb körténél ez Pyrus communis (ejtsd: pirusz kommunisz).

Másrészt sok gyümölcs esetében találunk alakváltozatokat: ugyanazt a csemegét különbözőképpen nevezik. Bár nagyon hasonlítanak egymásra, a ribizli és a ribiszke két különböző szó. A ’ribizli’ még őrzi az egykori német eredetet, a kedveskedő-becéző ribiszke már ’magyarosabb’ hangzású.

És akkor még ott vannak a tájnyelvi változatok. A sárgadinnyét egyes vidékeken tökdinnyének hívják, vagy éretlenebb formájában ugorkásnak. Kóty, ha silány, nem elég sárga vagy épp túlérett.

Az egzotikus, távoli országokból érkező gyümölcsök esetében is előfordul, hogy használjuk az eredeti nevét, de közben más megfelelőket is találni. Az ananászt például régen hívták királyalmának is, a kesudió meg egészen furcsa neveket kapott: akazsu, elefánttetű, szívgyümölcs, szívded, indusdió, vesedió. Személyes kedvencemet, az óriási, gömbölyű, ropogós, eredetileg Japánban termesztett nasi körtét hívják vízikörtének, ázsiai körtének és almakörtének is. Egyre népszerűbb, és már Magyarországon is termesztik azt a lédús, nagy, sárga gyümölcsöt, amit hol datolyaszilvának, hol káki szilvának neveznek. Érdekes, hogy a grépfrútot is megpróbálták korábban citrancsnak elnevezni, de nem terjedt el, maradt az angol grapefruit egyszerű átírása.

Keresnétek-e a kumkvatnak vagy az avokádónak magyar nevet? Vajon miért hangzanak magyarul is remekül a távoli vidékek furcsa nyelveiből átvett gyümölcs-elnevezések, mint a kivi, a licsi vagy a mangó?

Ha mesélni akarunk valakinek, hogy milyen színűnek látunk egy tárgyat, gyakran fordulunk a gyümölcsökhöz. Ha az autót meggypirosnak, a focimezt narancsszínűnek, a kabátot mogyoróbarnának, a csokipapírt citromsárgának nevezzük, a beszélgetőtárs szeme előtt szinte azonnal megjelenik a látvány. És mindez fordítva is működik: állítólag a mandarin onnan kapta a nevét Kínában, hogy a tisztviselők (a mandarinok) olyan színű ruhát viseltek, mint amilyenné ez a gyümölcs lett a nemesítés során.

Mit gondolsz, mi az oka, hogy egyes használati tárgyak nevében is feltűnik valamilyen gyümölcs? Miért villanykörte az izzó, amit becsavarunk? Az erősítő csatlakozója miért banándugó? Miért hívják mandulának a kis szervecskét a torkodban? Miért barackot nyomnak a fejedre, amikor kedvesen megérintik?