A NAPELEMEKTŐL A NAPISTENNŐKIG

Egyre több ház tetején tűnnek fel furcsa, fényes, lapos szerkezetek, amelyek a Nap energiáját hasznosítják. Segítségükkel a drága és előbb-utóbb elfogyó energiaforrások helyett a Nap sugárzása biztosít meleget és áramot.

Növények és bizonyos baktériumok is élő kémiai laboratóriumokként működnek: a Nap fényéből nyerik az energiát saját működésükhöz. Ma már izgalmas kísérleteket végeznek, hogy miként lehetne baktériumokat tömegesen áramtermelésre fogni. Ha sikerül is, biztosan sok időre lesz szükség, hogy gazdaságosan és megfelelő mennyiségben nyerjünk így energiát. A napelemekhez is száz évnél hosszabb, sok-sok kudarccal tarkított tudományos és technológiai út vezetett. A napelemek már az űrkorszak hajnalán is fontos szerepet kaptak, hiszen nélkülük az első műholdak sem tudtak volna tartósan energiához jutni.

Ma már – sok egyéb mellett – azért küldünk különleges szerkezeteket az űrbe, hogy minél többet tudjunk meg a Napról. Ez persze sok nehézségbe ütközik, mert egyelőre rejtély, miért 5500 Celsius fok a hőmérséklet a felszínén, míg a koronának nevezett külső légkörében majd négyszázszor annyi: 2 millió Celsius fok! Hogyan lehetne így olyan közelre kerülni, hogy választ kaphassunk néhány fontos kérdésre? Például, hogy mi okozza a Napból az úgynevezett napszéllel a Földre érkező töltött részecskék meg-megújuló rohamát, amelyek komoly fenyegetést jelentenek az elektronikus rendszerekre.

(A folytatás az őszi számban olvasható)