A SZOBASARKI ÁRNYÉKSÁRKÁNY

Bükkösi Rossz Manó lázasan készülődött: új festékeket vett, a ragasztót is előkereste, feljegyezte ötleteit néhány új játékhoz. Csókos Bibír sem tétlenkedett: elrámolt az udvarról minden lefesthetőt, összeragaszthatót és elrejthetőt.
Az ok mindkettőjük esetében ugyanaz volt: Bükkösi Rossz Manó Somát várta, messze földön híres unokatestvérét.

Amikor a vendég megérkezett, boldogan ölelték meg egymást, ám a vidám hangulat nem sokáig tartott.

− Sajnos, nem játszani jöttem! − pislantott Soma az előkészített eszközökre bánatosan. − Tanácsra van szükségem. Egy sárkány költözött a szobámba!

− Egy sárkány? − csodálkozott Bükkösi Rossz Manó. − Hát kérd meg, hogy költözzön el!

− Látom, te még nem találkoztál sárkánnyal.

− Ismerek egy sárkánycsaládot, nagyon kedvesek, illedelmesek…

− Ez nem! − komorodott el Soma. − Ez gonosz és félelmetes. Az íróasztalom mellett, a sötét sarokban telepedett meg. Készülnöm kellene a manófortélyok záróvizsgájára, már csak néhány napom van, ám ha közelítek az asztalhoz, előlép, vicsorít…

− … és lángot lövell − fejezte be Bükkösi  Rossz Manó.

− Nem! Meggyulladnának a könyveim és a füzeteim! Nem lövell lángot, csak előlép és vicsorít. De ez éppen elég! Mi lesz a vizsgával?

Bükkösi Rossz Manó törte a fejét, mint még soha, végül felkiáltott:

− Gyerünk Bagoly bácsihoz!

− Szobasarki árnyéksárkány − mondta Bagoly bácsi, miután figyelmesen végighallgatta Somát. − Ismerem ezt a fajtát. Nincs mese, le kell birkóznod!

− Lebirkózni? − sápadt el Soma.

− Ne félj, csak felfújja magát, mint egy béka, hogy félelmetesebbnek lássák! Egyszerűen birkózd le! De most azonnal, mert ha tovább halogatod, elbízza magát, és nehezebb dolgod lesz vele! Kérlek, utána gyere vissza, hogy lejegyezhessem a tapasztalataidat! A kutatásaimhoz kellenek. Itt megvárunk.

Soma izgatottan elvágtatott.

(A folytatás a nyári számban olvasható)