A TÓGÁTUSOK TESTVÉRI TÁRSASÁGA

A vallási közösségek tagjait a közös hit kapcsolja össze. A közösségeket összefogó egyházak alapították az első iskolákat. Már Szent István király idején szerveztek iskolákat, az egykori plébániai iskolákból lettek a későbbi népiskolák. Ezekben még valamennyi gyerek egy tanteremben tanult, szerzetesek oktatták őket. Megtanították a gyereket imádkozni, énekelni, írni, olvasni és a számolás alapelemeire. Elsőrendű céljuk a Biblia tanításainak megismertetése volt. A 16. századtól a szerzetesek mellett tanítómesterek is tanítottak.

A debreceni Református Kollégiumban is testvéri közösségben tanultak a diákok a kisiskolástól a főiskolásig. A Kollégium kapuja tárva volt minden tehetséges diák előtt. A Debrecen környékéről érkező gyerekek ott lakhattak az iskolában, ezért nevezték kollégiumnak. A bennlakók szinte kivétel nélkül jobbágy szülők gyerekei voltak, ezért el is nevezték a szegények iskolájának. Tanultak ott tehetősebb nemes ifjak is, de nem élveztek kiváltságokat, egyforma mércével mérték őket.

A Kollégium hálótermei zsúfoltak voltak. Az új érkezőknek gyakran nem jutott hely, egy ideig összetolt székeken aludtak. A hálótermek takarítása, fűtése is az ő feladatuk volt, de az oktatásért nem kellett fizetniük, és senki nem zavarhatta őket, amikor tanultak. Az idősebb diákok felelőssége volt, hogy ne maradjanak el a tananyagban. Az osztályteremben gyakran 100–150 kisdiák szorongott, s mivel kevés volt a professzor, az alsóbb osztályosokkal a tehetséges, idősebb tógás diákok, a segédtanítók foglalkoztak. Kitűnő és nagy tudású segédtanító volt Csokonai Vitéz Mihály is, akiért rajongott az ifjúság. Feljegyezték, hogy óráira még a tógás diákok is beszöktek, tógájukat levetve, a sarokban kuporogva hallgatták sziporkázó előadását.

A diákok 17–18 éves korukban vizsgát tettek, és ha ott megfeleltek, magukra öltötték a zöld színű, kanárisárga szegélyű tógát, amelyet nem is vehettek le tanulmányaik befejezéséig. Viselték is büszkén, mert nagy tekintélyük volt a városban.

(A folytatás a 2017/37 számban olvasható.)