AZ AJÁNDÉK

A hét törpe izgatottan állt a gonosz boszorkány háza előtt, és nagy zajt csapva alig várták, hogy végre kijöjjön. Amikor megjelent, egymás szavába vágva egyből belefogtak a mondandójukba:

– Ásás közben a bányában!

– Ezt a kincsesládát találtuk!

– De nem tudjuk kinyitni!

– Egy nagy lakat van rajta!

– Ami ellenáll mindennek!

– Biztosan varázslakat!

– Segítesz?

A boszorkány megvizsgálta a ládát és a lakatot, amire a bibircsókjai egyből bizseregni kezdtek. Érezte, hogy valami varázsholmi lehet benne. Bement a házába, keresgélt a könyvei között.

– Az átváltoztatás művészete – nem.

– Csodatevő varázsszerek – nem.

– Ezer és egy varázsige – nem.

– Különös varázsszerek – nem.

– Mágikus hangszerek – nem.

– Növesztő kotyvalékok – nem.

– Varázs zárak, lakatok, bilincsek… Ááá, igen, ez lesz az! – dünnyögte hórihorgas orra alatt.

Kis idő múlva visszatért, majd rekedtes hangján elmormolt egy varázsigét:

Kincsesláda, varázslakat
felejtsd el a jelszavadat!

A lakat hangos kattanással engedett a szorításából, és a láda végre kinyílt. A hét törpe nyomban megrohamozta a ládát, és kíváncsian néztek a mélyére, ahol egy régi, ütött-kopott mellényt és egy tekercs pergament találtak. Az egyik törpe a pergamen, a másik a mellény után nyúlt, míg a többiek a ládát vizsgálgatták, kopogtatták. Mivel a pergamenen rúnaírás látszódott, odaadták a boszorkány göcsörtös kezébe, aki hangosan olvasta:

– „Ezt a félelemálló mellényt Teodor király kapta ajándékba. Amikor a király felvette, hirtelen nem félt senkitől és semmitől, így hadat üzent az óriásoknak, a sárkányoknak és a közeli királyságoknak is. A sok háborúskodás tönkretette a királyságot, ezért amikor…”

(A folytatás az őszi számban és a letölthető pdf-ben olvasható.)

Mesemondó: Horgas Judit

Hangos Szitakötő