Bükkösi Rossz Manó majdnem csigává válik

Csókos Bibír kiment, hogy utánanézzen, mi okozza a zajt, amitől remegnek az ablakok. Nem kellett messzire mennie, a szomszéd kert kispadján Bükkösi Rossz Manó ült, és akkorákat sóhajtott, hogy a kisebb madarak ijedten húzták össze magukat fészkeikben.

– Hát neked mi bajod? – kérdezte Csókos Bibír.

– Szerelmi bánatom van – sóhajtotta Bükkösi Rossz Manó, és egy óvatlanul arra szálló gyöngyházlepke hármat bucskázott a szélviharban. – Szederke mással megy a karácsonyi bálba. Megszakad a szívem.

– Ja, csak ez a baj! Menj, sétálj kicsit, attól megkönnyebbülsz, és talán Szederkét is könnyebben elfelejted – tanácsolta Csókos Bibír nem egészen önzetlenül.

– Jó ötlet – sóhajtott újra Bükkösi Rossz Manó, és fejét lógatva elindult.

Amerre járt, az utolsó levelek is lehullottak a fákról. Még Csiga is kibújt a házából, hogy megnézze, milyen katasztrófa fenyegeti lakhelyét.

– Valami baj van? – kérdezte Bükkösi Rossz Manót, aki éppen akkor haladt el előtte.

– Igen – sóhajtott Bükkösi Rossz Manó, és elmesélte a bánatát.

Csiga csak kacagott.

– Bolond vagy! Tedd, amit én, és soha nem fogsz csalódni, nyugodtan élheted az életed! Zárkózz be a házadba! Soha nem ázol meg, nem süt a nap pirosra, nem kell senkivel találkoznod, nem csapnak be, nem utasítanak el…

– Nahát! – kiáltott fel Bükkösi Rossz Manó, aztán elgondolkodva kérdezte: – De… vannak neked barátaid?

– Barátok! – horkant fel Csiga. – Mire jók? Csak az idődet és a nyugalmadat rabolják el!

(A folytatás a téli számban olvasható)