EGY SZÚNYOG KALANDJAI

Történetünk hőse, a 7545667613-as számú szúnyog egy keddi napon kelt ki a bábból. Ösztönösen nekiállt élni, vagyis kitárta újonnan növesztett szárnyait, és mint a többi szúnyog, elröppent a szúnyogiskolába, hogy megtanulja mindazt, amire rövid élete során szüksége lehet.

Bizony, a szúnyogok élete meglehetősen rövid, a szerencséseknek is legfeljebb néhány hét adatik, így nem csoda, hogy a szúnyogiskola óvodától diplomáig nem tart tovább másfél óránál. Ezután már csak a legelszántabbak maradnak az iskolapadban, hogy doktoráljanak. Viszont a többség ekkorra már annyira éhes, hogy az óriási lakoma reményében elindul első igazi repülésére, így kezdve meg felnőtt életét.

A diplomaosztót követően ez a mi 7545667613-as számú szúnyogunk is elindult, hogy élelem után nézzen. Repült, egyre repült, olyan éhes volt már, hogy fejében összekavarodtak az iskolában tanultak.

Ami azt illeti, tanulmányai legmaradandóbb emlékeit Zümm tanár úr néhány kiszólása jelentette. Zümm tanár úr a maga harminchat napjával vénséges matuzsálem volt, és valódi legendának számított a szúnyogok között. Amikor a hosszú élet titkáról faggatták, azt felelte, ő maga sem tudja, de talán szerencse dolga: ha egy szúnyog sokszor keveredett életveszélyes kalandokba, és még mindig életben van, akkor bizonyára áldott napon született. Ő maga egyébként egy szerdai napon kelt ki a bábjából. Mivel ma is szerda van, tette hozzá hallgatóságára mosolyogva, ti is biztosan mind nagyon szerencsések lesztek az életben. Ennek hallatán minden szúnyogdiák lelkesen zümmögve éljenzett. A zaj csitultával a 7545667613-as számú szúnyog megjegyezte, hogy még csak kedd van, tehát ők mind keddi napon bújtak ki a bábjukból. A többiek erre lepisszegték, ünneprontónak nevezték. Zümm tanár úr mindenesetre elmerengett a tévedésén.

– Csakugyan kedd van. Nos, ez nem a tananyag része, de ha végigtekintek eddigi életemen, úgy vélem, míg a szerdai napok áldással teliek, a kedd kétségkívül a lehető legátkozottabb napok egyike. De tudjátok mit? Fölösleges emiatt aggódnotok, hiszen néha nem is tudjuk pontosan, mi válik áldássá és mi átokká.

Bármit is mondott Zümm tanár úr, a 7545667613-as számú szúnyog elkönyvelte magában, hogy őt valami átok sújtja, amitől egész életében szerencsétlen lesz. Miközben első igazi repülése során mindezt újra felidézte magában, egy rét fölé ért, ahol legelésző tehenet pillantott meg. A tehén olyan kövér volt, hogy majd szétpukkant. Pont jókor, gondolta a 7545667613-as, és zuhanórepülésbe kapcsolt. De ekkor eszébe jutott, hogy kedd van, és amilyen átkozott nap ez, minden bizonnyal pórul jár, amire rögtön több lehetőséget is látott. Lehet, tejallergiája van, csak még nem tud róla. Vagy nadragulyát evett a tehén, amitől épp akkor veti földre magát, amikor ő belőle vacsorázik. Nagyot fékezett, és irányt változtatva repült tovább.

Sokáig egy hatalmas erdőség felett haladt, de nem találkozott senkivel, akinek a vérét szívhatta volna, így csak bosszúsan zizegett:

– Hallatlan, hogy épp egy ilyen elátkozott, szerencsétlen napon kellett kikelnem a bábból.

Már esteledett, és majd kiesett a szeme az éhségtől, amikor kutyaugatásra lett figyelmes. Alatta egy erdei tisztáson elhagyatott tanya terült el, udvarán hatalmas, láncra vert komondor csaholt. Ismét vad zuhanórepülésbe váltott, és farkaséhesen, immár dugóhúzó alakzatot szántva a levegőbe száguldott a kutya felé. Hanem akkor eszébe jutott, hogy az óriási kutyaszőrben majd biztos eltéved, így magában a keddi napot átkozva letett az eltervezett ebvérvacsoráról.

Már bánta, hogy nem tett mégis próbát a tehénnel, de nem fordult vissza, mert úgy érezte, amilyen elátkozott nap ez a mai, már csak a tehén hűlt helyét találná. Magában azon tanakodott, osztálytársaival vajon mennyire tolt ki az átok. Felidézte padszomszédait, a sportos 7545667599-est, a mindig vidám 7545667607-est. Biztos volt benne, hogy mostanra mind az igazak álmát alusszák, méghozzá jóllakottan. Bezzeg én, gondolta, és alig várta, hogy végre szerda legyen. Később, amikor meglátott egy baromfiudvart, már fontolóra sem vette a támadást, biztos volt benne, hogy lent a tyúkeszű népség pillanatok alatt felfalná. Éhezve repült tovább a sötét éjszakában, órák teltek el, és ő átkozta sorsát, amiért épp kedden kellett kikelnie a bábból. Bárcsak újrakezdhetném az életem, sóhajtotta. De akkor hívogató fényt pillantott meg. Közelebb repült, és látta, hogy egy parasztházat talált. Berepült a kulcslyukon.

Odabent békésen alvó kisbaba feküdt a szoba közepén bölcsőben, a szemben lévő falon pedig hatalmas ingaóra ketyegett lassan és hangosan. Az óra abban a pillanatban ütötte el az éjfélt, de a 7545667613-as számú szúnyog úgy érezte, szíve még az óránál is hangosabban ver a boldogságtól: végre szerda van, a kedd minden szerencsétlensége a múlté!

A 7545667613-as számú szúnyog nagy levegőt vett, rárepült a párnás kis testre és szúrt. Micsoda áldott nap ez a mai, gondolta. A baba felébredt, és sírni kezdett. A 7545667613-as számú szúnyog jóllakottan átrepült az asztalterítőre. Egy összetekert napilappal csapták agyon. Talán épp a keddivel.

Mesemondó | Horgas Judit