ELHERDÁLT ÖRÖKSÉG

Sokan találkozhattatok megrázó tudósításokkal a 2023 elején történt törökországi földrengésekről. Az összedőlt házak és a romok alól megmentett emberek mellett emlékezhettek néhány olyan képre is, ahol megnyílt a föld. Egy korábban gyümölcsfákkal borított területen hosszú és mély hasadék támadt, feltárva, amit eddig elrejtett. Látszódnak a kőrétegek egymás hegyén hátán, a feneketlen mélységig – de a tetején ott egy vékony, barna és zöld csíkocska. Föld és fű.

Elhagyott nyíltszíni bányákban lehet hasonlót látni – beleborzongva, hogy a halott sziklák tömegéhez képest milyen elképesztően keskeny az életet tápláló talajréteg, ez a hajszálnyi burok, amely a növényekből, állatokból, gombákból, baktériumokból, algákból és emberekből álló bioszférát hordozza. Amióta az óceánokból a kezdetleges növényekkel és állatokkal kilépett az élet, azóta tartja fenn, szüli újra és táplálja azt a talajképződés. Az óriási munkát a víz és az erdők végzik számunkra. Amit földnek nevezünk, az nemcsak a fák és bokrok között elhalt szerves anyagból (növényi részek, állattetemek) vagy az elpotyogtatott állati végtermékből, hanem az ezeket feldolgozó-átalakító aprócska lények, mikroorganizmusok milliárdjaiból és a körforgásba bekerülő, kémiai anyagok sokaságát felszabadító málló kőzetekből áll. Ezek adnak színt is a földnek, ezért lesz fekete, barna, sárga vagy vörös.

Az erdőknek a talajképzésen kívül sok minden mást is köszönhetünk. Megkötik a vizet és a havat, hogy ne zúduljon a lakóhelyeinkre. Közrejátszanak a felhőképződésben, ezzel is szabályozzák a hőmérsékletet. Megkötik a szén-dioxidot. Árnyékot adva védenek a káros sugárzásoktól. Oxigént termelnek. Maga a talaj úgy viselkedik, mint a fűtőtestek a lakásban: a napsugárzást alakítja át hőenergiává, és alulról felfelé melegíti a légkört.

Víz és föld együtt? Sár. Különböző népek teremtéstörténetei szerint ebből formálták az embert isteni, hatalmas erők. A Bibliában is így történik, sőt a legelső férfi, Ádám neve az ősi héber nyelven azt jelentette: ember, ’adamah’ formájában pedig magát a földet. Ez a kettősség a latin nyelvben is megtalálható, mert a termőföld, a tápanyagban gazdag, növénytermesztésre, művelésre alkalmas humusz (humus) és az embert jelentő homo és humanus (ejtsd: humánusz) szó egy tőről fakad. Érdekes azonban, hogy ez a kapcsolat nem a római időkben alakult ki, nem itt jött létre az egyik jelentés a másikból, hanem sokkal régebben. Számos mai nyelv egykori közös ősének, az úgynevezett proto-indoeurópai nyelvnek a több mint hatezer évvel ezelőtti használói is úgy látták, hogy létezik valami felfoghatatlanul mély kapcsolat a talaj és az ember között, és ezt fejezték ki a szavak rokonságával.

A középkor elején még népszerű szó volt a humusz, sok egyházi író és gondolkodó használta, aztán különös módon teljesen kikopott minden nyelvből több mint félezer évre. A felvilágosodás korában, a 18. század vége felé régi szótárak böngészése közben francia tudósok megtalálták, megtetszett nekik és újraélesztették a használatát. A mindenféle földet jelentő latin ’terra’ szónak így ismét lett egy párja. Terra és humus. A magyar nyelvben: föld és termőföld. Érdekes, hogy az általános jelentésű talaj szavunk ugyanígy a 18. század végén született, valószínűleg a szorgos nyelvújító, Barczafalvi Szabó Dávid leleménye arra, ami a lábunk alatt van. A talp és az alj szó összevonásából keletkezett: Talp-alj – talpalj – talalj – talaly – talaj.

Számos szót használunk a lábunk alatt feltűnő különböző földdarabokra. Szerintetek mi a különbség a rög, hant, bucka és göröngy között? Melyiket mikor, mire használjuk inkább?

Sajnos, elképesztő mértékben veszélyeztetjük mindazt, ami számunkra az életet hordozza. Csak Európában minden egyes órában 11 hektárnyi talajt borítanak be a mohón terjeszkedő városok. És ha mindez nem lenne elég, a világon percenként két futballpályányi esőerdőt irtanak ki, és 44 hektár termőterület megy tönkre a helytelen eljárások miatt, mert a vegyszereket használó, a talajt forgató nagyüzemi gazdálkodás során romlik a talaj termőképessége, gyengül a tápanyagellátottsága, megbomlik a vízháztartása és a szerkezete. Számoljátok ki, hogy egy órában, egy nap, egy hónap, egy év alatt mennyi termőföld pusztul el! És akkor még nem beszéltünk a talajerózióról: ahol lejtő van, a növénytakaró elpusztításával (például az erdők tarvágásával vagy domboldalak beépítésével) azonnal megindul a termőréteg elvesztése. A víz, a szél, a hatalmas teherautók kerekei elképesztő pusztítást tudnak végezni. Egyetlen centiméter talaj képződéséhez nagyjából ezer évre van szükség, de pár perc is elég, hogy semmivé tegyük ezt a szorgos aprómunkát. Csak hazánkban a lejtős területekről évente lehordott humusz mennyisége 80–110 millió köbméter. Hogyan tudod elképzelni ezt a hatalmas tömeget? A 77 kilométer hosszú, átlagosan 7 kilométer széles és átlagosan 3-4, néha 11 méter mély Balatonban nagyjából 1800 millió köbméter víz van. Vagyis amíg egy gyerek felnő Magyarországon, épp egy teljes balatonnyi humusz tűnik el, csak az erózió miatt.

Az erdővédők és a kultúrtájak őrzőinek hangja egyre erősebb. Nézz körül a lakóhelyeden: mi történik nálatok? A ti településetek jól gazdálkodik a csodálatos örökséggel, amelyet a föld, a víz és a fák formájában kapott?