IDEGENEK, VÁNDOROK, BUJDOSÓK

A titokzatos idegen, ismeretlen vándor vagy csavargó alakja napjainkig gyakori téma a világirodalomban, az írott és íratlan hagyományokban. Elénk toppan mítoszokból, mesékből, a Bibliából, hiedelmekből. Viszontlátjuk a képzőművészetben, hallunk róla a zenében. Többnyire a képzelet szülötte, de lehet valós, történelmi személy is. Barát vagy ellenség, jó vagy gonosz, vonzó vagy félelmetes, életet vagy pusztulást hozó.

Mikor még nem volt se telefon, se internet, az üzeneteket postagalambokra, futárokra, útra kelőkre bízták. Híreket vándordiákok, koldusok, iparoslegények, házalók, hazatérő katonák, bujdosók, vándormuzsikusok vagy más kóbor idegenek (latin szóval vagusok) hoztak-vittek országszerte. Általában szívesen fogadták őket; híreiket, történeteiket étellel és szállással viszonozták. Ma is élő közmondásunk szerint azonban nem kell ám elhinni minden szavukat: messziről jött ember azt mond, amit akar.

A világirodalom egyik legismertebb, idegenben idegenként kóborló vándora Odüsszeusz, Ithaka királya. Tíz évig barangol a Földközi-tengeren, végül hajótörést szenved a phaiákok [ejtsd: fajákok] földjén. A király leánya talál a partra vetett idegenre. Hazaviszi a palotába, ahol apja lakomát ad a vendég tiszteletére, bár nem is sejtik, ki az.

Hosszú távolléte alatt Ithakát is idegenek – a kérők – hada szállja meg. Halottnak vélik Odüsszeuszt, és feleségét rá akarják kényszeríteni, hogy közülük válasszon új férjet. A hűséges Penelopé halogatja a döntést, míg kérői felélik a sziget javait. Nem ismerik meg a titkon hazatérő Odüsszeuszt, aki öreg koldus képében száll partra, és fia segítségével rajtuk üt: megöli a hívatlan betolakodókat.

A Bibliában is számos idegen szerepel. Egyesek vándorként érkeznek, de valójában égi küldöttek: angyalok. Mennyei üzenetet hoznak. Az öreg Ábrahámot, az Ószövetség jövendő ősatyáinak egyikét arról értesítik, hogy feleségének idős kora ellenére fia születik, és tőle származik majd Isten választott népe. Lótnak pedig arról visznek hírt, hogy menekülnie kell, mert az Úr tűzesővel pusztítja el bűnös városát, Szodomát. Neki azonban, az egyetlen igaznak családjával együtt megkegyelmez.

Más idegenek példát mutatnak hitből és jóságból. Férje halála után a Moábban (a mai Jordánia területén) élő Ruth hazakíséri szeretett anyósát Betlehembe. Hogy legyen mit enniük, Ruth a földekre indul elszórt árpakalászokat gyűjteni. A gazdag Boáz megengedi, hogy munkásai nyomába járjon, sőt vizükből is igyék. Hogy találtam ilyen kedvességet a te szemeid előtt, hogy rám tekintettél, holott én idegen vagyok? – kérdi tőle elámulva Ruth. Boáz sok jót hallott hűségéről, látja szorgalmát, szépségét, és feleségül veszi. Fiuk által lesz az idegen Ruth Dávid király dédanyja és Jézus ősanyja.

Idegenek a napkeleti bölcsek is, akiket József Attila szívet melengető karácsonyi verséből Betlehemi királyokként ismerünk. Idegen a Jézusban feltétel nélkül hívő római százados, és idegen az írástudók által lenézett irgalmas szamaritánus is, aki leckét ad felebaráti szeretetből Jézus legismertebb példabeszédében.

A mesehősök között is vannak jövevények. Egy középkori német legendában Hameln városában elszaporodnak a patkányok. Ismeretlen vándormuzsikus szabadítja meg tőlük a polgárokat. Sípja varázslatos hangjára a patkányok követik a folyóig, amelybe mind egy szálig belefúlnak.

A város vezetői nem hajlandók megfizetni a kialkudott bért, ezért a patkányfogó bosszút áll. Bűvös sípjával maga után csalja a város gyerekeit, akiket elnyel a föld. A történet egyik változatában a déli Kárpátokba telepített hamelni gyerekek lesznek az erdélyi szászok ősei.

Népi hiedelemvilágunk patkányfogóra emlékeztető, zsákos emberével nálunk a rossz gyerekeket ijesztgették. A szegény kisgyermek Kosztolányi Dezső versében így retteg és panaszkodik: Zörgő szekéren az idegen ember / Tudom, hogy elvisz engem is egy éjjel…

Történelmünk másfajta vándorokban, idegenekben is bővelkedik. A tatárjáráskor, a török időkben, a Rákóczi-felkelés és az 1848-49-es szabadságharc leverése után itthon is, idegenben is gyakran kértek szállást magyar bujdosók. Furcsa ellentmondása a sorsnak, hogy Rákóczi és kísérete éppen a törökországi Rodostóban lelt menedékre.
A fejedelem leghívebb emberét, Mikes Kelement is ott gyötörte a honvágy szülőhelye után holtáig: …úgy szeretem már Rodostót, hogy el nem felejthetem Zágont. A Családi körben, Arany János költeményében a vacsorázó parasztcsaládhoz ismeretlen bujdosó honvéd kopogtat be. Étellel kínálják, majd áhítattal hallgatják a béna harcfit, akinek evés után megered a nyelve. Beszél a szabadság véres napjairul… és azokról, kikkel más hazába bujdosott… koldusnak.

Elődeink közül az elmúlt századokban annyian lettek hontalan vándorokká, hogy még az égbolton is nyomot hagytak. A Földről látható egyik legfényesebb csillagot, az Aldebarant a népnyelv Bujdosók lámpásának nevezte, de volt Bujdosócsillag, Koldusbot, Vándorcsillag is.

Annak a katonaruhás idegennek pedig, aki 1945 nyarán becsöngetett hozzánk és anyámat kereste, bizonyára a Vándorlegények Szerencsecsillaga mutatta az utat a fogolytáborból szökve hazafelé. Hatéves voltam, mikor a kaput kinyitottam, és nem ismertem meg az apámat.