INTŐ JELEK

A szem a lélek tükre, tartja a mondás. Pedig az egész test tükrözi a lelki állapotot. Gyakran ugyanúgy: a sírást vagy üvöltést kiválthatja egy sérülés éppúgy, mint az erős érzelem; az ember mindkét esetben elsápadhat, összegörnyedhet; arca eltorzulhat.

A gondterheltség magával viheti az étvágyat és az alvást. Karikás szem, beesett arc, lesoványodás – vagy épp elhízás. Van, aki bánatában, idegességében falni kezd, így próbálja vigasztalni magát.

Az ápolatlanság szintén intő jel lehet. Akik lelki gondokkal küzdenek, sokszor hajlamosak elhanyagolni a jó megjelenést és az egészségüket.

Test és lélek ezernyi szállal kapcsolódik egymáshoz. A testi betegség rányomja bélyegét az ember kedélyére, a súlyos lelki bánat pedig ugyanúgy halált hozhat, mint egy sebesülés.

A nyelv is mutatja, milyen elválaszthatatlan test és lélek. „Fejfájást okozunk” másoknak, „agyvérzést kapunk” a bolondságaiktól, összetörjük egymás szívét.

Míg egy tátongó sebet bonyolult elrejteni, az érzelmi gondjaikat sokan leplezik. Az intro előtag belsőt, az extro külsőt jelent.
A befelé forduló személyt introvertáltnak, a kifelé fordulót extrovertáltnak nevezik. Az introvertáltak jobbára csendesek, szeretik az egyedüllétet, míg az extrovertáltak társaságkedvelők, és szívesen osztják meg a világgal véleményüket. Az extrovertáltak általában könnyen fejezik ki magukat, de még ők is nehezen jelzik fájdalmukat vagy sérelmüket. Hiszen ez kellemetlen, érzékeny téma. Ha felfeded, mik a gyenge pontjaid, azzal sebezhetővé, kiszolgáltatottá teheted magad.

Nehéz megítélni, mikor, mit, ki előtt érdemes vagy szükséges megmutatni. Az emberek olykor szándékosan leplezik az érzelmeiket, máskor nem tudják, hogyan kellene kifejezni azokat. Ám az elfojtás veszélyes. Ha nem foglalkozunk a lelki bajainkkal, még magunk előtt is rejtegetve azokat, a testünk rákényszeríthet a szembenézésre és testi betegségek tünetei jelentkeznek. Gyomorbántalmakat, fejfájást, kiütéseket tapasztalhatunk, amelyek nem szűnnek, amíg nem sikerül megoldanunk
a problémáinkat.

Függetlenül attól, hogy be- vagy kifelé forduló alkat valaki, a fájdalmát, indulatát befelé és kifelé is fordíthatja. Az internalizálás a befelé fordítás. Az ember úgy vezeti le a feszültséget, hogy saját magát bántalmazza. Például ütögeti, csipkedi, sőt vagdossa magát. A testi fájdalom valamelyest elvonja a figyelmet a lelki gyötrelemről, és ilyenkor beindulnak testünk gyógyító folyamatai, olyan anyagok termelődnek, amelyek fájdalomcsillapító hatásúak.

Az externalizálás a kifelé fordítás. Az ember ilyenkor nem magát bántja, hanem másokat. Veszekszik, verekszik, durván beszél. A bántalmazó nem tud mit kezdeni a saját feszültségével, fájdalmával, ezért inkább rázúdítja a világra. Legtöbbször nem is tudja, hogy az elnyomott lelki kínjai miatt viselkedik így.

Aki képes szembenézni a problémáival, annak nincs szüksége ilyen eszközökre. Érdemes tehát átgondolni és megérteni, mi zavar minket, miért, és megfogalmazni, kimondani, mi fáj.