Megható

Mondják, szemem tiszta anyám,
a fülem meg tiszta apám,
a két kezem a dédié,
és úgy nézek magam elé,
ahogy a nagyapám szokott,
ha kevés gombócot kapott.
A gombócot is szeretem,
túrósat, mint a nagyanyám,
kinek anyajegy volt nyakán,
végül is akkor dédijegy,
az én nyakamra is jut egy.
Mindenféle tintapacák
vannak rajtam vagy matricák,
összenyomdázott a család,
kaptam, hoztam, viszem tovább.
Ha kacsintok, hát egy kicsit
anyukám is velem kacsint,
nagyokat tüsszögök, az ám,
pont ahogy a dédnagyapám,
nem is ismertem igazán,
de ő tüsszenteti a szám,
és ahogy fülem vakarom,
az nagyika ám, de nagyon,
anyám szemével nézek és
dédike kezében a kés,
hagymát vágok, és könnyezek,
megható ez a környezet.

versmondó | Horgas Judit