MUSZTAFA

Szerdán, a játszótéren lett egy bátyám,
nagy, erős, és Musztafának hívták,
könnyen átugrott a fenyőfákon,
tudott tollasütőn gitározni,
patront robbantani a HÉV síneken,
és biztos megvédett volna a bajban.
Amikor felgyulladtak az utcai lámpák,
haza kellett mennie az intézetbe.
„Béla” – hívta a nevelő, a csoportja
várta. Hátulról kisebbnek tűnt.

versmondó | Horgas Judit