NÉZZÜK EGYÜTT GIOTTO DI BONDONE KÉPEIT!

Giotto a korai reneszánsz vallásos művészetében alkotott újat, különösen a térábrázolás és az emberi érzelmek bemutatásában. Nem is gondolnád, mennyit számít, mit látunk az arcokon. Te hogyan szoktál érzelmeket ábrázolni a rajzaidon?

Giotto di Bondone (ejtsd: dzsottó) Firenzében született. Korai éveiről keveset tudunk, valószínű, hogy a családja nem volt gazdag. A legenda szerint Giotto gyerekkorában birkákat őrzött, közben egy kőlapra rajzolgatott. Egyik nap arra járt egy híres festő (Cimabue, ejtsd: csimabue), aki meglátta a fiú birkáról készített rajzát, és rögtön felvette a rajziskolába tanulónak. Annyi tudható, hogy tízéves kora körül már művésznek készült, hamarosan Rómába is elkísérte a mesterét, Cimabuét. Fennmaradt róla egy másik történet is, ami jól mutatja mesterségbeli tudását. Giottót már ismert festőként megkereste a pápa, hogy fessen neki egy kisebb képet, amiből látszik a tehetsége (hogy megbízza-e őt nagyobb munkával). Giotto napokig dolgozott, hogy megfeleljen. Végül egy tökéletes piros kört festett szabad kézzel a pápának. A pápa elámult tehetségén, hogy mérőeszköz segítsége nélkül tökéletes kört tud rajzolni.

Az egyébként építészként is dolgozó Giotto egyik legismertebb munkája az Assisi kápolna belső dekorációja, ahol újító festői megoldásokat alkalmazott. Nem a korábbi híres mesterek alkotómódszerét követte, hanem élethű ábrázolásmódot választott. Az évek során több olasz városban alapított műhelyt, köztük Padovában is. A feltételezések szerint Giotto készítette Padovában a Scrovegni-kápolna (ejtsd: szkrovenyi) falfestményeit. A kor szokásai szerint a városok tehetős, befolyásos lakói rendelték meg a családi kápolnát, elismert művészek díszítették, a család tagjai a saját kápolnájukba jártak imádkozni, és ide temetkeztek. A Scrovegni-kápolna oldalfalain és mennyezetén Szűz Mária és Jézus életéből vett jelenetek láthatók. Ezek freskók. (A szó az olasz affresco elnevezésből ered, azt jelenti falfestmény.) A 37 jelenet közül itt Júdás csókja látható. Giotto freskóján az alakok természetes, emberi gesztusokat tesznek, öltözékük hétköznapi. Ez az életszerű ábrázolásmód szokatlanul hatott, a korábbi mesterek az isteni erőt, tökéletes, de megközelíthetetlen figurákkal jelenítették meg. A Júdás csókja Jézus elárulását ábrázolja: Júdás a tanítványának, barátjának vallotta magát, pénzért mégis elárulta.

A Scrovegni-kápolna másik híres képe Krisztus siratása: ezen a freskón az anyja siratja gyerekét, körülöttük minden szereplő arcán fájdalom tükröződik. Az égen az angyalok is sírnak. A térbeli jelenet és az élethű emberábrázolás is újítónak számít a reneszánsz festészetben. A művészek később az anya és a fiú alakjára szűkítve számtalan formában, főként szobrokon ábrázolták a jelenetet, ez az anyai fájdalom képe: a Piétá, ami az olasz szánalom szóból ered.

A poszteren látható mű aranyozott oltárkép, Mária a gyermekkel. Giotto előtt az oltárképek legtöbbször a bizánci művészet hatása nyomán személytelen, érzelemmentes alakokat ábrázoltak. Giotto újításainak köszönhetően valódi emberekként tekinthetünk a szentekre, angyalokra. Ez az első oltárkép a nyugati művészettörténetben, ahol valódi térben, aranyozott trónszéken látható Mária a gyermekével (nem lebegő felhőkön). A teret a szék rövidülése is érzékelteti. Az anyai figyelem Mária testtartásában is megjelenik, védelmezően öleli át gyermekét. Firenzében, az Uffizi Múzeumban található művön Mária sötétkék köpenyt visel, a gyermek Jézus pedig nem meztelen, hanem korhű öltözetben látható. Ma nehéz elképzelni, hogy az akkor élt néző számára milyen hatalmas változást jelentett ez a mű a korábbi ábrázolásokhoz képest. Mária és gyermeke szinte ismerős alakok.