NYOMA SINCS

Ne a földön keresd: a levegőben lebeg.
A Napnál is nagyobbnak látod, ha észreveszed.
Csakhogy aligha veszed észre, hiszen levegőből van
minden apró része. Levegő a bástya, a torony, a tornyon
a szélkakas, levegőből épített falak mögött izeg-mozog
a várnép, megannyi délceg, büszke alak, de hiába kémlelsz,
még az átlátszó falakon keresztül sem látszanak. Levegőből
vannak ők is. A király, a királyi udvar, az udvari bolond
és a jósok. Levegőből vannak a katonák, e híres légiósok,
kik a várat őrzik, mert őrzik ám rendesen, légies léptekkel
masíroznak körbe, és ha ellenséget látnak, tüzet nyitnak
a levegőből épített falakba vágott lőréseken. Léggömböket
és buborékokat lő ki nagy pukkanással a légpuskájuk,
gombóccá gyúrt felhőket köpködnek a levegőbe a levegőből
öntött légvédelmi ágyúk, és az ellenség máris fejvesztve
hátrál, csak úgy kapkodja közben a levegőt. A légvárat
bevenni légből kapott ábránd, mondják – és aki mondja,
igazat szól, mégis a levegőbe beszél. Még végig se mondta,
de már el is tűnt, már nyoma sincs a várnak: másik égre,
más mesébe fújta át a tréfás kedvű, gyenge szél.