PIRINYÓ SÁRKÁNYOK

Lehet, hogy a sárkányokról szóló mesék és hiedelmek alapját a földből előkerült óriási dinoszaurusz-csontok adták, de az is lehet, hogy a sárkányok csak az emberi képzelet termékei. A fantázia szeret száguldani. Ha már elképzelünk valamit, az nem lehet holmi jelentéktelen apróság — csakis nagy és különös. Ha sárkányokra gondolsz, neked sem riadtan menekülő egérke jut eszedbe, hanem hatalmas és erős szörnyeteg, mint a Tyrannosaurus rex, a félelmetes ragadozó, a dínók családjának világhírű képviselője. (Vagy talán Süsü, a szelíd, kedves mesesárkány? Esetleg Paff, aki senkitől se fél?)

A dínóparkokban — ahová elsősorban a félelemmel vegyes borzongás vonzza a látogatókat — az emberek fölé magasodó, rémisztő fogsorú, ragadozó dínók a legnépszerűbbek. (Nézz utána, hol van Magyarországon dínópark!) Maga a dinoszaurusz név is erre utal. A görög deino szó jelentése ugyanis ‘rettenetes, ijesztő’; a szaurusz pedig — amely szintén görög szó — ’gyíkot, hüllőt’ jelent.

Igaz, ami igaz: a dinoszauruszok — a „dínók” — többsége valóban meglepően nagy volt. A ragadozók is, a növényevők is. A hihetetlenül hosszú nyakú, de kis fejű Sauroposeidon 18 méter magasságból nézte a világot, a teljes testhossza meghaladta a 30 métert, a tömege akár 60 ezer kg is lehetett. Gondoljunk bele, hogy ennek a behemót nagy állatnak mennyi növényt kellett naponta megennie! A számítások szerint legalább egy-két tonnányit. A félelmetes ragadozó, a Tyrannosaurus rex sem volt kicsike; 12 méter körüli volt a testhossza, 6-7 ezer kg a tömege, s amikor támadt, iszonyatos fogsora 4-5 méter magasságból vicsorgott áldozatára. Még a 9 méter hosszú — egyébként békés, növényevő — Stegosaurus is félelmetesen nézett ki a hátán végigfutó, óriási lemezekből álló tarajával (ezekre utal a nevében a sztego szó, amely görögül ’fedőt, fedelet’ jelent).

Ne gondoljuk azonban, hogy minden dínó óriási volt! Éltek kisebb, sőt egészen kicsi dínók is a Földön. Pl. a szelíd, növényevő, nagy csordákban élő, pofáján szarvakat viselő Protoceratops (a proto ’első’-t, a kerato ’szarv’-at, az ops ’arc’-ot jelent görögül) nagyjából ember méretű volt. A Psittacosaurus, amely papagájarchoz hasonló fejéről kapta a nevét (pszittakosz görögül ’papagáj’-t jelent) legföljebb a combunkig érne fel. Érdekesség, hogy ez az állat a növények „legelése” közben ugyanúgy kavicsokat is lenyelt, mint a mai magevő madarak, pl. a tyúkok és galambok. Ezek a kövek segítették zúzájában a kemény magok összezúzását és megemésztését. A legősibb dínók egyike, az Eoraptor (eosz görögül ’hajnalt’, raptor latinul ’ragadozó’-t jelent) mindössze 10 kg-os volt, s messze hátranyúló farkával együtt sem érte el az 1 m hosszúságot. A növényevő Graciliceratops (gracilis latinul ’karcsú’-t jelent), csak az ember térdéig érne, s a ragadozó Velociraptor (a latin veloci jelentése ’gyors’), amelynek a mai madarakhoz hasonló toll borította a testét, csak akkora volt, mint egy pulyka. Az Archeopteryx (az archeo ’ősi’, a ptero ’szárny’ görögül) a dínóktól a madarakhoz vezető fejlődési ág híres lelete, és csak tyúknagyságú volt. Máig vitatják, hogy tollas szárnyaival repült-e, vagy csak vitorlázni tudott. Még kisebb volt a Microraptor nevű, madárszerű ragadozó, amelynek testtömege nem érte el az 1 kg-ot sem. Sőt, voltak galambnagyságú dínók is.

Bár a dínók egy része valóban félelmetes és vérszomjas ragadozó volt, sok kisebb-nagyobb (akár nagyon nagy) dínó növényeken élt; és voltak olyan ragadozó dínók is, amelyektől egyáltalán nem ijednénk meg, mert legföljebb egy kisegérre lehetnének veszedelmesek.

(A folytatás a nyári számban olvasható)