TÖKI POMPOS ÉS A HÉT PRÓBA

Hol széles, hol szűk volt a csipkevessző házakból épült falucska, az Ásványrárón is túl. A falucskában egytől egyig jóhiszemű komák laktak, akik minden jöttmentről azt gondolták, hogy olyan békések, szorgosak és becsületesek, mint ők maguk. Így hát eleinte tárt karokkal fogadtak mindenkit, és sokan leltek otthonra náluk. Ám sok komának hitt csavargó valójában tolvaj, csaló vagy áruló volt, így a faluban elszaporodtak a lopások, az átverések és a hazugságok.

Amikor kitudódott valakiről, hogy nem békés, szorgos vagy becsületes, a többiek szavaztak, van-e hely számára köztük. Rajzoltak egy nagy kört a földre, majd mindannyian fogtak egy-egy csipkevesszőt. Aki azt akarta, hogy a koma maradjon, a körön belülre helyezte a vesszőt.
Aki azt, hogy az illető hagyja el a falucskát, a körön kívülre tette. Ha a körön kívül több vessző volt, mint benne, az ember szedte a cókmókját, távoznia kellett örökre.

A jóhiszeműeknek egyre többször kellett szavazást tartaniuk, így idővel bizalmatlanokká váltak az idegenekkel szemben. Elhatározták, csak azt fogadják be, aki kiállja a hét próbát. Ennek hallatán a legtöbben inkább más falu felé vették az irányt. Sokan, bár nem voltak restek nekilátni a próbáknak, időközben feladták, és ők is továbbálltak. Senki nem akadt, aki sikeresen kiállta volna mind a hét próbát, így sokáig nem volt új lakója a falunak. Lassan eltűntek a lopások, az átverések és a hazugságok, de nem voltak segítő kezek, kedves szavak és táncos mulatságok sem.

Egyszer aztán Töki Pompos megérkezett a falucska határához. Annyira megtetszett neki a csipkevesszős vidék, hogy szeretett volna letelepedni. Nem volt más hátra, csak a hét próba. Az elsőn kaszakővel kellett tüzet csiholnia. A másodikon vesszőt kellett hordania a hátán. A harmadikon tojást patkolnia. A negyediken három napig böjtölnie. Az ötödiken korbácsot fonnia. A hatodikon erjesztett korpalevest ennie. A hetediken pedig fából kellett álarcot faragnia.

(A folytatás a tavaszi számban olvasható)