VERSENGÉS

Vető Valér szomorúan nézi a képernyőt.

Nem elég már az alliteráló név, nem elég Szekszárdon születni, színésznőt szeretni, hiábavaló Lajosmizsén lébecolni, Lajosokkal levelezni, értelmetlen Letenyén lófrálgatni, lepényeket lakmározni, de még Miskolcon megállni, mókusokat majmolni is tökéletesen fölösleges, senkit sem érdekel, senkit, senkit, senkit. Senkit!

Vető Valér szomorúan nézi a képernyőt.

Egykor B. Vető Valérnak nevezte magát, ám idővel úgy érezte, a betűvetés nem jelent már semmit. Vető maradt, csak úgy, Vető. Hogy mit vet, döntse el ki-ki. És arasson úgy. Ahogyan én vetek, nevetett. Hajdan. Már nem nevet. Nem nevetek, mormolja, és meredten mered a képernyőre.

Vető Valér szomorú. Újabb elektronikus levelet kapott. Újabb mesemondó utasította vissza betűvetett meséjét. Újabb mesemondó közölte, hogy sokkal jobb mesét ír a Gép, mint amilyet Vető Valér képernyőre vagy papírra képes vetni.

Vető Valér szomorúan nézi a képernyőt. Aztán a papirost. Aztán a kezét, benne a tollat. Forradalmi hangulatban írta a legutolsó visszautasított meséjét is: tollal papírra, s csak utána gépelte be… A legkisebb királyfiról írt, aki győzedelmeskedik egy gép felett. Mi több! A Gép felett. Nem karddal, de csavarhúzóval gyűri le, s az alkatrészeket szétszórja a négy égtáj felé…

A mesemondók szerint ez botorság. A gépek nem a csavaroktól gépek, s nem is azok miatt élnek. A gépekben több lakik már, mint vasak, drótok, műanyagok.

Vető Valér szomorú. Elkeseredésében kihúzza a konnektorból a számítógépe kábelét. Ettől elégedettség tölti el.

És írni kezd egy újabb mesét. A legkisebb királyfiról, aki fölkutatja a konnektor alfát, minden villamosenergiák forrását, s hiába védelmezik ezerkarú gépszörnyek és sötét páncélú emberlovagok azt a csatlakozóaljzatot, ő hősiesen kirántja belőle a dugvillát, s a gépszörnyek összeomlanak, s ettől a sötét lelkű lovagok bátorsága az inukba száll. A legkisebb királyfi diadalittasan áll, kezében a kirántott kábel, arcán széles mosoly…

Vető Valér elégedett a mesével. Elküldené a mesemondóknak. De ahhoz előbb be kellene kapcsolnia újra a számítógépét. Begépelni a kézzel írott sorokat. A mesemondók csak elektronikus levélben fogadnak meséket. Vető Valér érzi a helyzet fonákságát. Előre látja a kudarcot. Érzi, hogy nem is lehet más a vége, csakis kudarc. Hiába verseng a Géppel, alul marad, újfent alulmarad.

Mégsem adja föl.

Új meséhez kezd, amelyben a legkisebb királyfi versenybe száll a Géppel. Furfanggal és ésszel igyekszik legyűrni, legyőzni, így bizonyítani, hogy az ember mégiscsak Ember, a Gép pedig mégiscsak gép.

Vető Valér írja a mesét.

Egyszer majd a végére ér.

Mesemondó | Horgas Judit