VIGYÁZNI KELL

Ül a délutános Margit néni,
mint gülüszemű óriásmaci
a sorba rakott játékok között,
és tudja, hogy az összevissza
mozgolódó gyerekek
mindjárt megbontják a rendet.
Éberen figyel, méreget,
ahogy nagymamám, mikor a téli almát válogatja,
aztán föláll, döng a fapapucsa:
megtalálta a romlottat.
A sarokban állok, várok,
hátha a rossz rész
kihasad belőlem,
és jó leszek,
kompótnak
legalább.