VONZ, MINT A MÁGNES

Magnészia Görögország egyik megyéje az Égei-tenger partján, de ma már inkább Thesszáliának nevezik. Itt van az Olümposz, meg a jóval kisebb Pelion-hegy. Az utóbbin találtak az ókori görögök olyan köveket, amelyek közelében a vasdarabok különösen viselkedtek. A „magnésziai kövek”-et a középkorban iránytűként használták úgy, hogy vízen úszó falapra tették. A vidék nevéről kapták ezek a kövek– s az anyagukat alkotó ásvány – a magnetit (vagy másképpen mágnes-vasérc) nevet. Nagy magnetit-bányák vannak például Svédország északi részén, és Oroszországban Magnyitogorszk térségében. Az ilyen érc-lelőhelyek könnyen fölfedezhetőek egyszerűen a mágneses hatás alapján. A magnetitből fényes fekete „kavicsokat”, golyókat csiszolnak, és ékszerként használják, de az ókori görögök idejétől máig sokan hisznek abban is, hogy mágneses ereje révén gyógyító hatása is van.

Mágnest ezernyi helyen és célra használunk, apró tárgyak összetartására és rögzítésére, vagy a számítástechnikában. A mágneses vonzások–taszítások eredménye a mágneses lebegtetés is, amikor a vonat nem is érintkezik a sínnel, hanem lebeg fölötte, s így sokkal kisebb lesz a súrlódás.

Mivel vasérc nagy mennyiségben található a természetben, mágnest leginkább vasból gyártanak, pontosabban acélból, úgy, hogy a vasat összeolvasztják más elemekkel. A ma kereskedelmi forgalomban lévő mágnesek közül az ún. neodímium-mágnesek (NdFe) a legerősebbek.
(Itt a Fe a vas kémiai jele, a Nd pedig a neodímium nevű ritka fémre utal, amellyel a vasat összeolvasztották.)

Minden vasdarabban vannak nagyon picike mágneses hatású részek; csakhogy azok egymáshoz képest összevissza állnak, ezért kioltják egymás hatását. Kifelé tehát a vasdarab már nem mutat mágneses jelleget. Ha azonban ezt a vasdarabot erős mágnes közelébe tesszük, akkor a milliónyi picinyke elemi mágneses rész a vonzó és taszító erők hatására mind azonos irányba áll be, s így a vasdarab már kifelé is mágnesességet mutat. Még hatékonyabb lehet egy vasdarab mágnesezése, ha az erős mágnest – mindig egy irányba! – többször végighúzzuk rajta. A mágnessé tett vasdarab addig tartja meg a mágnesességét, amíg a picike mágneses részek megint összevissza fordulnak. A közönséges vas – például egy gemkapocs – kevéssé őrzi meg a mágnesességét, ezért az állandó mágneseket különféle acélokból készítik. Ha melegítünk valamit, a szabad szemmel láthatatlan, apró részecskéi egyre jobban rezegnek. Ez érvényes a mágnesekre is. Ha magas hőmérsékletre melegítünk egy mágnest, a piciny mágneses részek előbb-utóbb olyan erősen rezegnek, hogy „kiszabadulnak” a rendezettségből. A melegítés tehát gyengíti a mágnest. A legjobb vasmágnes is elveszti „erejét”, ha elérjük a 770 ^oC-ot. Egy erős ütés is megrázkódtathatja a mágnest annyira, hogy a pici mágneses részek egy hányada kilép a rendezettségből, s így csökken a vasdarab mágnesessége. Ha elejted a mágnest, attól is gyengül.

(A folytatás az őszi számban olvasható)