ZÁDOR VITÉZ, ÁGOTA ÉS A KUNHALMOK

Réges-régen a karcagi és püspökladányi földeket hatalmas, mocsaras-lápos víztenger borította, amely telis-tele volt náddal, sással, gyékénnyel. Itt rejtőztek el a pandúrok elől a betyárok, de tanyája volt a mocsár sok madárnak, halnak és a veszedelmes nádi farkasoknak is.

A Hortobágy folyó mentén emelkedett Ágota dombja, azon állt a híres-nevezetes Ágota csárda. Azt mondják, Árpád idejében kápolna volt itt, annak köveiből építették évszázaddal később a csárdát. A csárda mellett terült el az Ágota puszta, amelyen keresztül jelentős, Szolnokot, Karcagot, Nádudvart, Szoboszlót és Debrecent összekötő út vezetett. Postaútnak is nevezték, mert itt váltották le a fáradt postalovakat.

Sokan megfordultak az Ágota csárdában: fáradt vándorok, szomjas betyárok. Gyakran mulatott itt Rózsa Sándor is, és nevét bevéste a csárda hosszú asztalába. Gyakori vendég volt Zádor, a karcagi nemes kun vitéz és fegyverhordozója, Kara János. Szívesen látták őket, mert puskájuk távol tartotta a csárdától a nádi farkasokat. A csárdában élt özvegy Ohat Mártonné gyönyörű lányával, Ágotával. Addig-addig vadászgatott a környéken Zádor, míg beleszeretett a szépséges Ágotába. Annyira szerette a lányt, hogy fahidat építtetett a sebes Zádor éren, hogy akkor is meglátogathassa, amikor a folyó kiöntött. A híd ma is áll Püspökladány határában, és bár többször átépítették, azóta is Ágota hídjának nevezik.

Kara János is beleszeretett Ágotába, de titkolta az érzéseit. Azt tervezte, megöli Zádort, hátha később feleségül veheti a lányt. Mérget vásárolt egy javasasszonytól, és hatását a kutyáján próbálta ki. El is pusztult szegény pára azonnal. Zádor azonban gyanút fogott, betegnek tettette magát, és szolgái elhíresztelték, hogy öngyilkos lett. Kara János is azt hitte, meghalt, és színlelt szomorúsággal vitte a halálhírt Ágotának, egyben felajánlotta szerelmét, ám a lány elutasította. Ekkor jelent meg a csárdánál Zádor. Kara János nagyon megrémült, azt hitte, szellem kergeti, és a mocsár felé menekült. Zádor üldözőbe vette, birokra keltek, közben egyre beljebb kerültek a mocsárba, mely elnyelte mindkettőjüket. Ágota hiába kereste kedvesét. A lány csónakba szállt, beevezett a folyó közepébe, és a mély vízbe vetette magát.

A karcagi földön a mocsaras láp mellett később kőhidat is építettek, melyet Zádor hídjának neveztek el. A híd megvan, de miután a mocsarak lecsapolása után eltűnt a víz a medréből, különös látványt nyújt: nem folyik alatta víz, nem vezet rajta út, ott búsul egymagában, egy letűnt világ emlékeként. Valamikor kilenclyukú volt, mintájául szolgált a Hortobágy hídjának, egy nagy árvíz azonban elvitte a szélső pilléreit, azóta ötlyukú. 1967-ben védett műemlékké nyilvánították.

A Sárrét mocsaras vidékének történetét nemcsak mondák és legendák, hanem kisebb-nagyobb, víz vagy emberkéz építette kunhalmok is őrzik. Az 5–10 méter magas, 20–50 méter átmérőjű kúp vagy félgömb alakú képződmények víz mellett, de vízmentes helyen épültek. Már a rézkor embere is hasonlókat emelt, amikor az árvizektől védett magaslaton telepedett meg, ide húzta fel kunyhóját, ide temetkezett. A halmok az idők folyamán lakódombokká emelkedtek, ezeket ma tell-halmoknak nevezzük. A tellek mélyében találhatók az ott élt emberek, állatok csontjai, egykori házuk maradványai, edényeik cserepei. A tellek a legrégibb halmok, évezredek kultúráját őrzik, a keltákét, gepidákét, avarokét, kunokét, magyarokét.

(A folytatás az őszi számban olvasható)