BÜKKÖSI ROSSZ MANÓ SZERENCSÉJE

– Hurrá! – kiáltott Bükkösi Rossz Manó, és letépte a négylevelű lóherét, amit fűnyírás közben fedezett fel az udvaron.
– Hová rohansz? – kiáltott utána Csókos Bibír, mikor a manó elszáguldott a kerítése előtt.
– Elébe szaladok a szerencsének, mert nincs időm sokáig várni rá, délután születésnapi ünnepségre vagyok hivatalos!
A kapuban megtorpant.
– Jobbra vagy balra? Balra zsákutca, egy zsákutcából biztos nem érkezik a szerencse! – döntött végül, és rohant tovább.
Futás közben nem nézett a lába elé, és rátaposott Tekire.
– Nahát! Nem látsz az orrodtól? – zsörtölődött a teknős, de Bükkösi Rossz Manó nem hallotta, mert már messze járt.
– Ott van! – rikkantott az útkereszteződés előtt, és anélkül, hogy körülnézett volna, átrohant a túloldalra, ahol egy idegen alakot fedezett fel.
Csak Furdancs mester ügyességének köszönhette, hogy nem került a teherautója alá.
Még hallatszott a fékcsikorgás, amikor Bükkösi Rossz Manó már az idegen alak előtt állt.
– Te vagy a szerencse? – kérdezte tőle, de az csak rázta a fejét. Még mondani akart valamit, de Bükkösi Rossz Manó nem várta meg a választ, futott tovább.
– De jó, hogy jössz! – sóhajtott Mókus bácsi egy óriási halom mogyoró előtt ácsorogva, amikor meglátta. – Segítenél bevinni az odúmba?
– Sietek! Nem érek rá! – kiáltotta Bükkösi Rossz Manó, és kikerülte a mogyoróhalmot.

(A folytatás a téli számban olvasható)