A gróf kívánsága

György mester, a messze földön ismert fegyverkovács gondban volt. A gróf őt is magához hívatta, hogy új páncélt rendeljen tőle. György mester beszállt a hintóba, és órákig hallgatta az inast. Így már a palota felé megtudta, hogy az elégedetlen gróf miként büntette a mestereket, akik megfordultak udvarában. Elvette mesteri rangjukat, és bezáratta műhelyüket. Néhányukra rászegecseltette a maguk készítette páncélt, és megparancsolta, hogy gyalogszerrel vánszorogjanak haza. Ha sikerrel járnak, eláll a további büntetéstől. Ha nem, soha sem szabadulhatnak a súlyos vértezettől.

Nehézpáncélzat kizárva − merengett György mester −, viszont a gróf mégsem vargát hívatott, hogy bőrzekét rendeljen. Vajon mit akar?

A gróf a palota legdíszesebb termében ült. Körülötte páncélok a világ minden tájáról.

− Jöjjön csak, mester uram! Nézzen jól körül! Amit itt lát, mind kacat. Nincs élő ember, aki ezekben legyőzné ellenfelét. Egyiket sem lehet felölteni daru nélkül. Ha meg nyeregbe húzták az embert, mozdulni sem tud. Ezek börtönök!

− Talán − nézett körül félszegen György mester − gyűrűs megoldásra gondol a gróf úr, azt nem látok itt. Egyesek csak páncélingnek nevezik.

− Nem − csóválta fejét a gróf −, már próbáltam. Kard ellen jó, de nyíllal és dárdával szemben nem megbízható. Valami erősebbet szeretnék.

− Esetleg, ha két rétegben készítjük, külön egy sűrűbb és egy lazább inget, és a kettőt összedolgozzuk, ellenálló páncélt kapunk.

− Talán. Vagy olyan nehéz lesz, mint ezek itt. Egyébként nem érdekelnek a részletek. Maga a mester, oldja meg. Mennyi időre van szüksége?

(A folytatás a téli számban olvasható)