ÖSSZETÖRT FEHÉR

Az ing fehér. Fehér a képeskönyvekben, amiket Lucus nézeget, a butikokban, ahova anyu bevonszol, pedig nem is akarok bemenni, fehér a durrogós filmekben, amiket csak apukám nézhet. Az ing színe fehér.

Apukám múltkor nem jött haza éjszakára. Az ingnek, ami fehér színű, leszakadt egy gombja. Ebből nagy cirkusz kerekedett. Anya letépte a többi gombot is, mert mérges volt. Csúnya a homloka, amikor mérges. Lucus, a húgom, kicsi és mindig folyik az orra. Lucus berezelt a csúnya homloktól, bömbölt, én megvertem, hogy ne menjen az anyukám agyára még ő is, erre anyukám engem pofozott fel. Anya aztán sírt egy kicsit. Hüpphüpp. Szippszipp. Brrrr. Kifújta az orrát, aztán visszavarrta az összes gombot. Az ing újra használható lett, de ha véletlenül kifordította valaki, látta, hogy anya nem olyan szépen varrta vissza, mint a gyárban a nénik. Ez nem baj, mert ha valaki megy az utcán, rajta a fehér ing, és benyit a pékségbe, hogy vegyen egy nagy színes fánkot, Margit néni a pult mögött nem fogja látni, hogy anyukám nem szépen varrta vissza a gombokat, és nem csak azért, mert öreg és rossz a szeme. Én úgy gondolom, az ing újra olyan volt, mint lennie kell.

A nagyival nem beszélgettünk erről, kellett volna, most már látom. Ő másképp gondolta, és beleszólt, hogy nem így kell gombot varrni, mert vagy megcsinálod rendesen, ahogy egy tisztességes nőnek illik, hogy többet ne szakadjon le az a hülye gomb (nem ezt a szót mondta, de rá kell csapnom a számra, ha rondát mondok), vagy dobhatod ki a kukába. Aztán anyukám megint kiabált, de most a nagyival. Lucus is bömbölt, mire én befogtam a száját, erre anya veszekedett velem, hogy legalább én ne idegesítsem. Aztán megint sírt, megint hüpphüpp szippszipp brrrr, és kivasalta az inget.

(A folytatás a 2017/37 számban olvasható.)