CSAK

Ki szeretnék lenni, ha bárki lehetnék, kérdezte a tanító néni,
és majdnem rávágtam, hogy a kistestvérem,
a saját kistestvérem szeretnék lenni,
mert olyan aranyos, hogy a szomszéd néni is elámul tőle,
rám meg csúnyán néz, ha átrúgom a lasztit,
a kistestvérem szeretnék lenni, mert ő kapja a csokiból az utolsó kockát,
és ha elveszi a matchboxom, anyáék azt mondják, hagyjam rá, ő még kicsi,
és ráadásul meg is cirógatják, persze mindkettőnket ugyanúgy szeretnek,
de engem már máshogy cirógatnak, érzem,
ezért lennék a legszívesebben a saját kistestvérem,
vágtam rá a tanító néninek majdnem, de csak majdnem,
mert aztán végiggondoltam, hogy ha a kistestvérem lennék,
akkor nem lenne ilyen aranyos kistestvérem, lenne viszont egy undok nagytestvérem,
aki irigyelné tőlem az utolsó kocka csokit és azt a pár pici kört a matchboxszal,
és csúnyán nézne, mikor anyáék megcirógatnak, hiába cirógatnák ugyanúgy őt is,
úgyhogy mégsem lennék a kistestvérem, hanem maradnék inkább önmagam,
ez az undok, ez a lakli, akire csúnyán néz a szomszéd néni, ha átrúgja a lasztit,
ha bárki lehetnék, akkor is saját magam szeretnék lenni, mondtam a tanító néninek,
és hiába kérdezte, miért, csupán annyit dünnyögtem, hogy csak.