LÉGVÁRÉPÍTŐK

Légvár szavunk olyan gyorsan meghonosodott, mintha mindig is a miénk lett volna, pedig alig kétszáz éve használjuk. Németből vettük át szó szerinti, ún. tükörfordítással (Luftschloss, ejtsd: luftslossz = lég+vár). Maga a lég is fiatalnak számít, 1811-ben alkotta meg a levegő-égből nagy nyelvújítónk, Kazinczy Ferenc. A vár viszont öreg szó, a tihanyi bencés apátság közel ezeresztendős alapítólevelében már szerepel.

Az összetétel tagjainak nemcsak a kora különbözik: a lég anyagtalan, könnyed, lebbenő, a vár szilárd és nehézkes.

A légvár olyan vár, ami nincs. Képzeletünk szülötte. Vágyálom, káprázat, fantázia, csak átvitt értelemben használjuk. Az 1862-es Czuczor–Fogarasi szótár szerint: A valósággal számot nem vető, minden reális alap nélkül való… ábránd. Ballagi Mór 1873-as szótára sem elnézőbb: üres képzeleteknek nevezi a légvárakat, és azt írja: légvárakat építeni, hiú reményeket táplálni. Szinte látjuk a tudós nyelvészeket, amint fejüket csóválva, rosszallóan sorolják be a józan valóság talajáról felröppenő légvárakat a légsűrítők és légüstök kézzelfoghatóbb sorába.

Költőink és íróink azonban kapva-kapnak az új szón, és árnyaltan használják. Az elérhetetlent, az elmúlást, az összeomlást, reménytelenséget jelképezik vele. Vörösmarty légvár-sorsúnak nevezi a múlandót. Arany János az eltűnt ifjúsággal azonosítja, és elsiratja: Az az ábránd: elenyészett; / Az a légvár – füstgomoly; / Az a remény, az az érzet, / Az a világ – nincs sehol! Petőfi öreg tolvaja a jövő szikláin épít légvárakat. Kosztolányi a költőket nevezi a légvár katonáinak, akik légi szavakból és kemény szeretetből építkeznek. Kormos István légvára a múlt: Szélház… Emlékek kőkolonca! Krúdy Gyula híres hőse, Szindbád attól szenved, hogy a legtöbb magunk építette légvár összeomlik.

Mégis, az emberiség története azt bizonyítja, hogy a légvárépítés nem kilátástalan vállalkozás, ha tehetséggel, elszántsággal és kitartó munkával fognak hozzá.

Kolumbusz Kristóf Indiába akart eljutni az Atlanti-óceánon át, mert a szárazföldi karavánutak évekig tartottak és rendkívüli veszélyekkel jártak. Meg is találta 1492-ben az óceán túlpartján a szárazföldet; a légvár, amiről álmodott, tulajdonképpen valóra vált, ha nem is úgy, ahogyan elképzelte. India helyett egy új, ismeretlen földrész állta útját: Amerika.

Henrik Schliemann (ejtsd: slíman) sokat hallott édesapjától az ókori görögökről és a trójai háborúról. A német kisfiút elbűvölték a történetek, és elhatározta, ha felnő, megkeresi Tróját. Homérosz Íliászát mindenki kitalált történetnek vélte, egyedül ő hitt a helyszínek leírásának. Rengeteg munkával – és szerencsével – vagyont gyűjtött, nyelveket tanult, egyetemi tanulmányokat folytatott. Nem törődve a gáncsoskodókkal, ötvenévesen hozzáfogott a régi ábránd megvalósításához. Ásatásai 1873-ban Hisszarlik dombján (a mai Törökország területén) sikerrel jártak. Nem is egy várost talált, hanem egymás alatt kilencet, köztük a homéroszi Tróját is.

(A folytatás a nyári számban olvasható)