Szelek szárnyán

A bogarak, a lepkék, a madarak szárnyaikkal repülve képesek helyet változtatni; számukra a levegő életük természetes közege. A növények nagy többsége gyökérrel a földhöz kötött, de egyes részeik mégis a levegőbe kerülhetnek – és ez gyakran be is következik, amihez még szárnyakat sem kell növeszteniük. Mi minden juthat a levegőbe, ami növényi?

A virágok közt vannak szélbeporzásúak, vagyis a virágpor (pollen) a levegőben, a szél által hajtva jut a másik növény bibéjére. A pollen nagyon apró és könnyű, így a mozgó levegő játszva felkapja és felemeli nagy magasságokba is. Repülőgépes vizsgálattal 2 kilométerre a felszíntől is kimutatták jelenlétüket, de a még nagyobb magasság sem lehetetlen, hiszen 20 km-re a földfelszíntől, a sztratoszféra alsó részén is találtak növényi alkotórészeket. Ezek a könnyű apróságok nemcsak a magasságot tudják legyőzni, hanem nagy távolságokat is képesek megtenni légi úton, akár óceánok felett, földrészek között. Légköri áramlatokkal egy fenyőfa pollenje 3000 kilométeres utat tett meg és az Északi-sarkvidékig jutott. A levegőben száll az is, amit csak az orrunkkal érzünk: a virágok illata, ami könnyed szellővel szállítva csalogatja beporzóit.

Sokszor szél sem kell, hogy valami növényi a levegőbe kerüljön. Gyakori, hogy egy madár csippenti fel a magot vagy termést, és a csőrében tartva repül vele, aztán egyszer csak elejti. Találtam már fél diót a kertünkben, bár a közvetlen környéken nincs egy diófa sem. Fészeképítés idején a madarak füveket, mohát szállítanak a csőrükben, amelyekből egyet-egyet időnként elejtenek. Repülhet a mag vagy a termés potyautasként a madár lábára, tollára ragadva. De úgy is történhet a légi szállítás, hogy egy madár megeszik egy finom bogyótermést, majd tovarepül és magában viszi a keményebb magot, amit aztán valahol emésztetlenül kiad.

A növényi részek légi fuvarozásának látványos eredménye, amikor a szárazföldtől távol, a vízből kiemelkedő sziget fokozatosan növényekkel népesül be. 1963-ban történt, hogy Izland partjaitól 32 kilométerre, vulkáni működés eredményeként született egy, helyenként 200 méterre is felmagasodó, új sziget, amely rövid ideig kopár, kietlen vidék volt, és még egy kicsit meleg. Ahogy hűlt a sziget, algák és zuzmók alkotta kis zöld foltok jelentek meg. Vajon hogyan kerültek oda? A fentiek alapján már tudhatod a választ: a spórákat és apró mikroalgákat pillekönnyűségük miatt a légáramlatok Izlandról vagy még távolabbról szállították oda, és a szinte kopár sziklákon is meg tudtak telepedni. Idővel könnyen szálló magjaikból kikelve megjelentek egyes fűfélék is.

Gyakran repkedtek sirályok és más tengeri madarak a szárazföld és a sziget között, és általuk újabb légi út nyílt meg; így már nem volt kérdés, hogy miképpen kerülhettek oda újabb és újabb növények. Megtelepedésüket és továbbterjedésüket segítette, hogy a madárseregek ürüléke gyorsította a talajképződést és biztosította a megfelelő nitrogén- és foszforellátást. A szél a kövek réseibe hordta a törmeléket, a vulkáni hamu könnyebb részeit, tovább javítva a növények esélyeit. Az új szigeten több mint harminc év után jelent meg az első fás szárú növény, aminek magja szintén légiutasként érkezhetett az ingyen járaton.