A NAGY KONYHARABLÁS

Hajdanában a mi kis városunkban működött egy cukrászda. Bejárata fölött mézeskalácsból kirakott felirat pompázott: Falat és Morzsa. Ez a hely finomabbnál finomabb süteményeiről volt híres. Mindannyiunk legnagyobb kedvence az Aranyropogós Kakaóháromszög volt, amiből egyetlen harapás is a hetedik mennyországba repítette az embert.

A pletykák szerint az Aranyropogós Kakaóháromszög valami titkos hozzávalótól lett ilyen finom. A sütit majszolva lelkesen találgattuk, mi lehet az: bizonyára szivárványcukor-szirup, napfénykaramell, álom-gyümölcs-kivonat, csillagpor-őrlemény, reszelt holdfénykristály és ilyesmik. A valódi receptet egyedül maga a cukrász, Cukorka Kálmán ismerte, és állítólag még a segédeivel sem osztotta meg.

Hanem egy nap a városunkba tévedt a hírhedt rablópáros, Ravasz, a mestertolvaj, és fürge ujjú cinkosa, Trükk. Nem akadt olyasmi a világon, amit ők ketten el ne tudtak volna lopni. Ők maguk is így vélhették akkoriban.

A szóbeszéd szerint Trükk és Ravasz néhány nap alatt körülszaglásztak városkánkban, és megállapították, hogy a legértékesebb, amit innen eltulajdoníthatnak, az Aranyropogós Kakaóháromszög receptje.

Ravasz így magyarázott Trükknek: zárás után betörünk a cukrászdába, megkeressük az Aranyropogós Kakaóháromszög receptjét, aztán iszkiri, magunk mögött hagyjuk ezt a kis porfészket. Már aznap éjjel neki is fogtak. Mindketten elég cingárak voltak, így könnyedén bemásztak az egyik hátsó, nyitva hagyott szellőzőablakon. De ami bent fogadta őket, az még a tapasztalt rablópárost is meglepte. Óriási szekrények és polcrendszerek elképesztő labirintusában találták magukat. A polcok és szekrények telis-tele voltak mindenféle süteményes edényekkel, formákkal és a hozzávalók garmadájával.

– Hogyan találjuk meg a receptet? – kérdezte ijedten Trükk.

– Egyszerű – felelte Ravasz, mert ő sem tudta.

Ekkor siklott pillantásuk a mellettük lévő, üvegtetővel borított tepsire, ami tele volt friss Aranyropogós Kakaóháromszöggel.

– Csak egy harapást – mondták egyszerre, és nekiálltak falatozni.

A pompás ízvilág szétterült szájukban, és legszívesebben ott maradtak volna, míg fel nem falják az egész tepsi süteményt.

– Milyen finom! – mondta Trükk teli szájjal.

– Az, de mennünk kellene – motyogta Ravasz.

– Csak még egyet – kérlelte Trükk, és szinte sírva fakadt a gondolattól, hogy nincs vesztegetni való idejük.

– Pakoljuk tele a zsebünket és keressük meg a konyhát – adta ki a parancsot Ravasz.

Olyan sokáig bolyongtak a labirintusban, hogy lassan a zsebükbe rejtett sütemény is elfogyott. Hosszas keresgélés után végre meglelték a konyhát. Éppen úgy nézett ki, mint amilyennek az ember egy mesebeli cukrászda konyháját képzeli, csak szebb volt, tágasabb és nagyon tiszta. Alig hittek a szemüknek, amikor megpillantották az egyik fiókon tündöklő feliratot: Receptek.

Ravasz egy ugrással a fiók mellett termett és kihúzta. Legfelül fehér papír feküdt, rajta míves betűkkel az Aranyropogós Kakaóháromszög receptje virított.

– Ennél könnyebb dolgunk nem is lehetne – suttogta vigyorogva Trükk.

Felkapták a papirost és épp indultak, amikor dübörgő léptek ütötték meg fülüket. Megdermedni sem volt idejük, ott állt a konyhaajtóban a hatalmas termetű cukrász, maga Cukorka Kálmán, elállva a menekülés útját.

Dörgő hangon szólalt meg.

– Hát ti meg mit kerestek itt?!

– Mi csak, izé, eltévedtünk – felelte Trükk.

Erre a cukrász hatalmas sodrófát vett le egy kampóról és a rablók felé bökött a levegőben.

– Ó, ti szegények! Bizonyára régóta bolyongtok itt, és már nagyon megéheztetek!

Ravasz érezte, hogy a kedves szavak és a fenyegetően hadonászó sodrófa valahogy nem illenek össze, és tartott tőle, hogy a sodrófa áll közelebb az igazsághoz. Töprengéséből a cukrász térítette magához.

– Hát akkor most sütni fogunk! Ti lesztek a segédeim, és mindent úgy csinálunk, ahogyan napközben a valódi segédeimmel szoktam.

Ezzel a hatalmas cukrász vidám dalra fakadt, és mintha pehelykönnyű balerina volna, sürögve-pörögve ugrabugrált a konyhában, tett-vett, közben ilyen utasításokat énekelt trillázva:

– Keverd el a mézet a sárgájával, de érzéssel, nehogy könnyezni kezdjen! Te meg addig készíts tojáshabot, verd fel a fehérjét, csak vigyázz rá, össze ne törd! Tégy bele csipetnyi fahéjat, ne többet, még ha a kedvenced is!

A két jómadár pedig igyekezett pontosan követni a cukrász utasításait. Hamarosan azon kapták magukat, hogy önfeledten énekelnek a cukrásszal együtt, közben szállt a liszt, járt a habverő, kopogott a fakanál.

Amikor a mester csaknem eltűnt az óriási hűtőben a tejszínért, és már csak a cipője sarka látszott ki, Trükk kezében hirtelen megállt a habverő és óvatosan körbesandított. Talán most érdemes lenne kereket oldani…

– Valami nem úgy alakul, mint kellene – énekelte a cukrász a hirtelen beállt csöndben –, valami hiányzik!

Azzal szekrényeket nyitogatott, bödönöket és dobozokat borogatott, még a receptes fiókot is felforgatta!

– A receptet keresed? – kérdezte rémülten Trükk.

– Ugyan minek? Kívülről tudom, és a lényeg úgy sincs benne.

Ravasz odasúgta Trükknek:

– A titkos összetevőt keresi!

– Megvagy! – kurjantott ekkor Cukorka Kálmán diadalmasan, és egy háromszög alakú süteményszaggatót emelt a magasba.

Elfáradtak, mire elkészült a sütemény. Akkor aztán hármasban asztalhoz ültek, mindegyikük nagyot harapott egy-egy Aranyropogós Kakaóháromszögbe, és élvezték, miként árad szét egész lényükben a fenséges íz.

Amikor jóllaktak, a cukrász kikísérte őket a bejárathoz, és elköszöntek egymástól. Trükk és Ravasz szó nélkül ballagtak a hajnali utcán. Mindketten tudták, hogy Cukorka Kálmán süteményeinek titkos hozzávalója a hatalmas szeretet, amivel elkészíti remekeit. Az ilyesmit pedig nem lehet ellopni, legfeljebb megosztani.

Mesemondó | Horgas Judit