AZ ARARÁT NÉPE

Manapság sokat hallani a migrációról, ami a lakosság elvándorlását, áttelepülését jelenti az országon belül, vagy egyik országból a másikba. Kényszermigrációról akkor beszélünk, ha az áttelepülés hátterében háború, üldözés vagy természeti katasztrófa áll.

A vándorlás egyidős az emberiség történetével, gondoljunk csak a népvándorlás korára! Eredetileg az örmény nép sem a mai Örményország területéről, hanem attól nyugatra, dél-nyugatra fekvő vidékről származott. Három mai ország, Törökország, Irán és Örményország osztozik egykori birodalmukon. A mai Örményország (örmény nevén Hajasztán) területe mindössze harmincezer négyzetkilométer. Az országot északon Grúzia, keleten Azerbajdzsán, délen Irán, nyugaton Törökország határolja. A Kaukázus gyöngyszemének is nevezik. Hatalmas hegyek, mély völgyek, félelmetes szakadékok váltakoznak benne. Az ország fővárosa Jereván, mellette emelkedik az Ararát hegye, amely az ország szimbóluma lett.

A Biblia szerint az Özönvíz idején az Ararát hegyén feneklett meg Noé bárkája. Noé ekkor családjával és állataival kiszállt, áldozott Istennek és letelepedett. Utódai népesítették be a vidéket. Az időszámítás előtt az 5. században élt neves krónikás, Choreni Mózes úgy mesélte, hogy Hajk az örmények ősapja, aki Noé dédunokája volt.  Fiával, Armennel és nemzetségével Babilóniától északra menekülve az Ararát hegy lábánál telepedett le, ott talált új hazát népének. Ma már tudjuk, az örmények az Urartu Birodalom északi részén elterülő Hajasza lakói voltak, azért is nevezik az országukat ma is Hajasztánnak. Urartu héber nyelven az Ararátot jelenti.

Arménia, az első önálló örmény állam az időszámítás előtti 6. században alakult ki. Nagy Tigran király uralkodása alatt már nagyhatalom volt, és III. Tirdat király 301-ben – elsőként a világon – államvallássá tette a kereszténységet, mert így akart a perzsák hatalmi törekvéseinek gátat vetni. A kereszténység elterjesztésében fontos szerep jutott Megvilágosító Szent Gergelynek, aki később Örményország első püspöke lett. A legenda szerint a beteg király csodás meggyógyításával szerzett magának és vallásának tekintélyt. A király azonnal építtetni kezdte az Ecsmiadzint, a világ első székes-egyházát, mely két év alatt el is készült. Azóta sokszor átépítették, de még ma is áll. Ecsmiadzin azt jelenti, „a hely, ahol az Úr egyszülött fia földre szállt”. A legenda szerint Megvilágosító Szent Gergelynek álmában megjelent Jézus, és égő kalapáccsal a kezében megmutatta a helyet, ahol templomot építsenek a tiszteletére. Az Ecsmiadzin kincstárában páratlan kincseket őriznek, például a Végzet Lándzsáját, melyről azt tartották, ezzel döfték át a keresztre feszített Krisztus oldalát.

A vallás elterjesztéséhez, a szent könyvek fordításához önálló örmény nyelvre volt szükség. Egy tudós szerzetes megalkotta az örmény ábécét, ami azóta is szinte változatlan. Iskolákat alapítottak, a tudomány és a művészetek minden ága virágzott. A kultúra és a művészet központjai később a távoli hegyekben fekvő kolostorok lettek, mert ide a hódító seregek nehezebben tudtak betörni.

Örményföld a kereskedők által jól ismert vidék volt, keleti és nyugati irányban karavánutak szelték át, számos árut szállítottak innen is a világ különböző részeire. Az örmény kereskedők vagyonosak voltak, nyitottak a különböző kultúrák átvételére, terjesztésére. Városaikban állandó színház működött, szerették a zenét és a táncot.

(A folytatás a tavaszi számban olvasható)