FEKETELEVES

Aki kalandos történeteket mesél, általában tart egy kis szünetet, néha fenyegetően az ujját is felemeli, mozdulatokkal, szeme villanásával jelzi hallgatóinak, hogy most, mindjárt, azonnal… közeledik, már itt is van a legfélelmetesebb fordulat: „és aztán jött a feketeleves”!

A szólásnak, a közhiedelemmel ellentétben, semmi köze a feketekávéhoz. A legenda talán Arany János Török Bálintról szóló balladájából ered. Török Bálint hadvezért ugyanis Buda ostroma idején ebédre – és diplomáciai megegyezésre – hívta a nagy hatalmú II. Szulejmán szultán. A szíves fogadtatás azonban gonosz cselnek bizonyult. Az étkezés befejezéseként feketekávé felszolgálását parancsolta a török szultán, ez volt a „jel” szolgáinak, mert erre előugrottak a janicsárok, rabul ejtették a vendéget, és börtönbe, a hírhedt Héttoronyba zárták – ott senyvedt élete végéig. (Arany balladája csak a becsapott hősről szól, de tudjuk, Török Bálint maga is könyörtelen, elvtelenül politizáló, sok-sok árulást elkövető nagyúr volt. Fogságának története mintha évszázadokra elhomályosította volna a szenvedéseket, amelyeket ő okozott vetélytársaknak érzett uraknak és nincstelen jobbágyoknak.)

Feketelevesnek (vagy két szóba írva: fekete levesnek) sokáig az Európában mindenfelé ismert, az étkezések végén kínált „finomságot” nevezték. Voltaképp nem leves, hanem sötét színű mártás volt; sűrű, lúd- vagy nyúlvérrel, borba áztatott kenyérrel, olykor főtt szilvabéllel készítették.
A magyar konyhaművészet különlegességének tartották, de a spártai melasz dzómosz vagy a lengyel czernina is hasonló eledel. Mindenestre ínyencségnek számított, és eredetileg nem társítottak hozzá semmiféle baljós értelmet.

Az idők során azonban a kifejezés jelentése alaposan módosult: a gyászszínű fekete kapcsolódott a lé, leves más szólásokban is kellemetlenséget, rosszat jelentő értelméhez. Gondolj a nyaklevesre! Vagy a borús jövendölésre, hogy valaki valaminek majd megissza a levét, meg
a szólásra, hogy olcsó húsnak híg a leve!   

Számos mesét ismerünk, amelyben a házigazda csapdába csalja gyanútlan vendégeit. Jancsi és Juliska meséjében is kihasználja a banya a gyerekek otthontalanságát. Mézesmázos szóval hívja be az elűzött és éhes testvéreket, hogy aztán Juliskát munkára fogja, Jancsit pedig felhizlalja, mielőtt megsüti és megeszi.

Szerencsétlen vendégeskedés lehet abból is, ha a vendéglátó nincs tekintettel vendégére.