Bogár Behemót

Bogár Behemót zajosan csörtet az erdei úton. Körös-körül az avarréteg sárgára, vörösre színezett levelei között apró fejecskék bukkannak elő. Tücskök, hangyák figyelik félve, de kíváncsian a hangos bajvívó vonulását. Bogár Behemót büszke tekintetét a távolba szegezi, hat lábát masírozás közben igyekszik minél magasabbra emelni. Hova igyekszik, harcolni indul vajon?, suttogják a katicák, és izgatottan szállnak gombáról gombára, hogy véletlenül se maradjanak le a páncélos hős küzdelméről. Az erdő hírvivője, a verőköltő bodobács Behemót elé fut, próbálja feltartóztatni, kérdéseivel bombázni. Ki lesz az ellenfél, faggatja, mi váltotta ki a konfliktust, hol lesz az ütközet? Bogár Behemót nem felel, testével félresöpri a bodobácsot. Micsoda arcátlan, goromba alak ez, méltatlankodnak a fehér papírfecnikként kavargó répalepkék. A kopaszodó lombok között áttör a nap, egyre erősebben tűz, foltos szalamandrák keresnek búvóhelyet a páfrányok árnyékában.

Bogár Behemót kitartóan caplat, a déli forróságban fújtatva emeli lábát. Végül megpillantja célját. Sérült meztelen csiga fekszik a napon, próbálna odébb csúszni, hogy ne száradjon ki, de gyenge teste nem bírja. Behemót felgyorsít, fenyegető léptekkel tart a csiga felé. Jaj, sikkantanak a katicák, szóval ő lesz az áldozat. Segíteni senki nem mer, meg aztán titkon viszolyognak is a csúf kágyillótól. Marad tehát a többieknek mutatott méltatlankodás, és Bogár Behemót óvatos szapulása. A páncélos harcos odaér a meztelen csigához és föléje mászik. Most fog lecsapni, visítja az egyik répalepke, nézni sem bírom.

(A folytatás a téli számban olvasható)