Kitinpáncél

„Zúg az éji bogár, nekimegy a falnak,
Nagyot koppan akkor, azután elhallgat” – írja Arany János a Családi kör című versében.

Miről szól ez a rövid történet? Mi az éji bogár? Hogyan és miért zúg? Miért koppan nagyot, amikor nekimegy a falnak? Azután miért hallgat el? A versben nincs utalás a történet folytatására.

Először is: mi az éji bogár és hogyan zúg? Valószínűleg a galacsinhajtó bogárról van szó, mert a meleg nyári estéken valóban hangos zúgással repül, de akár szarvasbogár vagy cserebogár is lehetett Arany János ihletője. És miért zúg? Minden repülő rovar „hangosan” repül, azaz hallani lehet, hogy csapkod a szárnyával. A csapkodással ritmikusan megrezegteti a körülötte lévő levegőt, ezt a levegőrezgést pedig – a fülünkbe jutva – hangnak érzékeljük.

A nagytermetű bogarak szárnya repüléskor csak húszat-harmincat-negyvenet csap másodpercenként. Ezt zúgásnak vagy kerepelésnek halljuk. A dongók már szaporábban – másodpercenként kb. 200-szor – csapnak a szárnyukkal, ezt halljuk dongásnak. A kicsi rovarok még gyorsabb szárnyrezgése által keltett hang pedig néha már nem is zúgás, hanem szinte zenei hang. Például a szúnyog zümmögése (amely éjszaka szörnyen zavaró lehet) úgy keletkezik, hogy másodpercenként kb. 400-at csap a szárnyával. Ez nagyjából olyan magasságú hang, mint amilyet a zongora középső billentyűjének leütésekor hallunk. Ez a számunkra idegesítő hang bizonyos szúnyogfajoknak fontos jelzés. Van olyan szúnyog, amelynek a hímje és nősténye még össze is hangolja a zümmögését.

A következő kérdés, hogy miért koppan nagyot a bogár, amikor – nyilván nem szándékosan – nekirepül a falnak. Erre egyszerű a válasz: a bogaraknak merev kitinpáncéljuk van, ezért keményen ütődnek egy szilárd felülethez.

A kitinpáncél védőbevonat. A bogár védő tokban van. Páncélba van zárva, amely védi a sérülésektől. Ennek köszönhető, hogy amikor nagyot koppan – majd lendületét vesztve leesik a földre, s ott újból ütődik –, a belső szervei nem, vagy csak kicsit sérülnek. Lent a földön összeszedi magát – persze ekkor „hallgat”, hiszen nem röpül –, aztán mintha semmi sem történt volna, ismét szárnyra kap.

Nem így történik a madarakkal, amiknek nem külső kitinváza van, hanem belső csontváza. A belső csontváz nem véd az ütközés sérüléseitől. Nagy üvegfelületű irodaházak falánál gyakran megtörténik, hogy egy kismadár (például cinke vagy rozsdafarkú) nekirepül az üvegfalnak, leesik, s döglötten hever a fal tövében. A madár számára halálos baleset a nagy üvegablaknak repülés.

(A folytatás a téli számban olvasható)