BÜKKÖSI ROSSZ MANÓ TESTVÉRT SZERETNE

– Bárcsak nekem is lenne testvérem! – kiáltott fel Bükkösi Rossz Manó, amikor meglátta az eresz alatti fészekből kiröppenő fecskefiókákat.

A mellette baktató borzfiú, Tóni, meglepetésében akkorát nyalt a fagyijába, hogy mindkét gombóc kihullott a tölcsérből.

– És a barátaid? – kérdezte sértődötten, és körülnézett, látja-e valaki, hogy megpróbálja visszakotorni a fagyigombócokat a tölcsérbe.

– Az más! A testvérek egész életükben segítik egymást…

– Badarság! – kiáltott Tóni, és észre sem vette, hogy a visszatunkolt gombócok lassan olvadoznak a kezében.

Bükkösi Rossz Manó ábrándozva figyelte a fecskefiókákat.

– Azt hiszem, írok a Bölcsmanók Tanácsának, hogy postafordultával, ajánlottan küldjenek nekem egy testvért …

– Jól gondold meg! Legalább járj utána, mit jelent, ha valakinek testvére van!

– Igazad van! Nálatok kezdem.

– Egyébként… biztos vagy benne, hogy a Bölcsmanók Tanácsától kell testvért kérned? – szólt még utána Tóni, de Bükkösi Rossz Manó akkor már a Borz-lakban kérdezősködött, figyelt, jegyzetelt. Aztán meglátogatta Nyúlékat, majd a Vakond családhoz ment el, és még hat házhoz. Estére betelt a jegyzetfüzete.

„Sokat veszekszünk, de ha baj van, kiállunk egymásért.”

„Ez a kis csupasz örökké visít, és amióta itt van, nekem mindenből kevesebb jut!”

„Egész nap árulkodik rám!”

„Végre tudok játszani valakivel, nem vagyok egyedül!”

Egy lapot kétfelé osztott, és a tetejére írta:
IGEN / NEM. Miután minden jegyzetét végigolvasta, 86 érv állt az IGEN, és 86 a NEM mellett. Akkor most kell neki testvér vagy nem kell? A fejét vakarta.

– Valahogy döntenem kell! Talán ha
sorsot húzok…

Már majdnem nekifogott, amikor sírást hallott a közelből. Szomszédja, Sári, a kis rókalány zokogott vigasztalhatatlanul az odújuk előtt.

– Hát veled mi történt? – simogatta meg a buksiját Bükkösi Rossz Manó.

– Itt hagyott… a bátyám… elment…

– Benő elment?

– Azt mondta… nem tud már rám… vigyázni… Egyedül maradtam… Tudod… a szüleink… a vadászok… tavaly…

– Majd visszajön.

– Nem jön… Összevesztünk… Undok voltam… Nem jön vissza… – zokogott Sári.

(A folytatás a 2017/37 számban olvasható.)