Én meg Áron

Lefekvés előtt ágyam szélén ülve
háromszor-négyszer
összedörgölöm a talpamat,
lábam csak ezután húzom a lepedőre.
Apám is így tesz lefekvés előtt, nagyapám is,
pedig már nem döngölt padlón áll az ágy,
hanem bolyhos szőnyegen.
Mikor Áronéknál aludtam, kinevetett,
de ma már ő is velem sikárol.
Rég nem göröngyös a padló,
nincs se homok, se morzsák,
de így esik jól – nekem meg Áronnak.

versmondó | Horgas Judit