Elalszik a kulcslyukakban

Nálunk a huzat nagy úr, 
ő nyitogatja az ajtókat, ablakokat, 
fellapozza a könyveket, 
néha csak úgy megjelenik és eltünteti a terítéket.
Csapkod ide-oda, mindig siet.
Egész nap munkálkodik, 
a függönyökkel, a porcicákkal,
a fülemmel, néha a virágokba is beleköt. 
Szétfújja a nevetéseinket, vitáinkat, 
a szomszédos pékségből áradó kenyér illatát.
Estére kifullad, elalszik a kulcslyukakban. 
Tegnap az iskolánk évzáróján
elengedték a lufikat, 
egy megakadt a templom tornyán, 
azóta is ott himbálózik,
mint az elfelejtett gondolataink.

Versmondó | Horgas Judit