Hócipőt a sivatagba!

Havon járni jó! Ropog az ember lába alatt a frissen hullott hó, a jégkristályok szikráznak a napsütésben, s ha már vastag a hóréteg, csikorogva roppan és süllyed a lábad a hóba. Jó móka, hogy kirántod a hóból a lábadat, majd megint belesüppedsz – de csak rövid ideig. Ha minden nap, órák hosszat a havon kellene közlekedned, hamar megunnád a kimerítő lépés–besüppedés–lábemelés–lépés ismétlődését. Vajon mi a megoldás? Az eszkimó hótaposó! A hagyományos eszkimó hójáró keretek szerepe az volt, hogy nagyobb felületen terítsék szét az ember súlyát, ezáltal a vékony jégen vagy vastag havon úgy tudjanak az eszkimók haladni, hogy a jég ne szakadjon be, és a hó ne süppedjen be súlyuk alatt. S ha a lábad alatt nem süpped be a hó, gyorsabban, kevesebb munkával, messzebbre jutsz. Ezt az első ránézésre egyszerű eszközt valahol Ázsiában készítette és használta először az ember, négy–hatezer évvel ezelőtt. Amikor ilyen okos és egyszerű eszközt látsz, talán arra gondolsz: csak az ember annyira okos, hogy ilyen eszközt kitaláljon.

De nem így van!

Bármilyen furcsa, a havon járás problémája a tűzforró sivatagban is jelentkezik. A probléma ugyanaz: miként lehet megakadályozni, hogy belesüppedj a tűzforró homokba, aminek a hőmérséklete olykor eléri az 50-60 fokot. Olyan meleg, hogy megsülne benne a tojás! De ez nem az eszkimók vagy a tuaregek (afrikai nomádok) – esetleg a tevék – problémája, hanem náluk jóval kisebb teremtményeké, a tücsökféléké. Ezek a tücskök a mai Afrika és Ázsia sivatagi homokdűnéin élnek. Számukra komoly probléma, hogy miként tartsák felszínen piciny testüket a homokban, miként akadályozzák meg, hogy a homokszemcsék közé süllyedjenek, ahol futás közben megsülne a lábuk. A természet segített a problémát megoldani, és a mai tücskök megtalálták ugyanazt a megoldást, mint az emberek: nekik is van hó-, azaz homoktaposójuk. Az egyetlen különbség az eszkimók és a tücskök taposója között, hogy az embereké lecsatolható és fából készült, a tücsköké kitinből van és a lábukból nőtt ki. Nézd csak meg a képet, a tücsök lábain (főleg az utolsó páron, az ugrólábon) más tücsköknél ismeretlen kinövések láthatók. Szerepük ugyanaz, mint a hótaposóké: növelik a láb felszínnel érintkező felületét, ezzel csökkentik a talajnyomást, és növelik az állat talpának nagyságát. Ez segít a tücsöknek, hogy a homokszemcsék tetején szaladhasson – mint az eszkimók a hó felszínén.

(A folytatás a téli számban olvasható)